Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„HISZEM AZ EZER ISTENT” A fiatal Babits rendhagyó Credója
a pogányos hitvallásnak, és Dante sugallatáról tanúskodik.1 Babits ihlettörténeti vallomása, melyet Szabó Lőrincnek tett, ennél azonban többre enged következtetni. „Ebben az időben szoktam mondogatni, hogy a görög vallás híve vagyok, Zeuszt hiszem. Ezt mindenkinek mondtam. Sokistenség híve vagyok.”2 Puszta szerepjátéknál mindenképp többről van szó. Hangoztatott sokistenhitének nemcsak kulturális, hanem filozófiai és vallási gyökerei is vannak. Az érett költő katolicizmusának benső vívódásait csakis e korai korszakának valódi dilemmáin keresztül érthetjük meg. Már 1904 augusztusában, Rába György szavával élve, „első ,görögös’ hulláma”3 idején egy Kosztolányinak írt levélben polytheistának vallja magát. „Az istenek sokáig aludtak, de már ébredeznek. lm feltámadt a nagy Pán, a Színek Kedvelője [...] Ébrednek az istenek; Pán hivei legyünk [...] én a magam részéről polytheista vagyok.”4 Majd pár sorral lejjebb így folytatja: „Fittyet hányok én minden pásztorodnak, monotheizmus és monizmus [...] én polytheista vagyok és polysta, és pogány!” Nemcsak pillanatnyi felindulás vagy a fiatalkori levelezésében nem ritka teátrális gesztus miatt nevezi magát sokistenhívőnek. Kettős felosztásának, ahol a monizmus áll szemben polyzmussal, s ahol ő a művészi alkatának jobban megfelelő polyzmus mellett dönt, filozófiai magyarázatát is adja: „a (spinozai legtágabb értelemben vett) szellem első és egyetlen tudomása a különbség. Akár időben (változás; minden érzet) - akár térben. Akár successiv, akár simultán. Először csak a második érzését érezheti; vagy ikreket. [...] Bizony: elseje és utolsója annak, amit érzünk, a különbség; s annak ami létezik, talán nem? A lét fogalma nem záija-e magában a különbséget is? Ha egy volna csak, volna-e valami? a világ kettőnél kezdődik: (így mondom én) s ha született, a világanya elsőszülöttei ikrek voltak.” A „görög” számára annak a művészi szemléletnek a szinonimája, amelynek „több szeme van a különbségre, mint az azonosságra.” Világnézet, istenhit és művészet szorosan összekapcsolódik gondolatmenetében, s bárhonnan indul el, újra és újra a monizmussal szemben határozza meg nézeteit. A különbség valamint a kettősség problémája hosszú időn keresztül foglalkoztatja őt. A jelenségvilág sokszerűségének éppen változatosságában való megragadása és birtokbavétele nem egy versének visszatérő motívuma, sőt szervező elve lesz. „Szín a különség, különség az élet” olvashatjuk a filozófiai tömörségű mondatot a Himnusz Irishez első szakaszában. De az In Horatium befejezése, vagy a Messze... Messze... egésze „az unalmas-egy-való világ” tudatosan választott ellenpontjai. Mint arra Rába György is rámutatott már, e különbségtétel az alapja kettős építkezésének a Theosophikus énekekben, ahol a keresztény és az indus vi' Rónay György: Babits hite. In: Rónay 1979. 403. 2 It 1975/2. sz. ’Rába 1981. 33. 4 Babits levele Kosztolányi Dezsőnek, Szekszárd, 1904. [aug. 20.]. In: BML 1890-1906. 96-97. 121
