Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)
„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül
méghozzá 1912-ben, annak az évnek az elején, amelynek végén már könyvalakban is megjelenik^pokol teljes fordítása. Ekkor a Dante-részlet mellett műhely- tanulmányt is közöl: vagyis nem aprózza el magát, hanem megvárja, amíg teljes fegyverzetben állhat az olvasó közönség elé." A készülő fordítás munkája mégis viszonylag széles körben ismertté vált, ezt jelzi például Balázs Béla levele, melyet 1908 decemberében ír Babitsnak: „Mit csinál? - Nem hiszem, hogy a Dante fordítás egész felszívná. (Mint egy tükrözését éreztem az Örök folyosóban.)”99 100 Napjai nagy részét 1908 nyarától kezdve bizonyosan már e nagyszabású alvilági utazás légkörében tölti. 1910 tavaszán Babits tehát egy olyan helyzetben van kettesben fordítási munkájával, amikor már mindenki, aki számít, tud munkájáról, s várja tőle fordítását, de ő mégsem tudja (vagy nem akarja) a kész részleteket a nyilvánosság elé bocsátani. Intenzív, nyilván feszültséggel teli, bensőséges viszony ez, amikor Dante világával, az olasz költő egy-egy légállapotával szinte azonosítja magát. Erről tanúskodik a Laodameia megírása előtt egy-két héttel korábban született verse is, mely a Szimbólumok című füzér 4. darabja: Nunquam revertar. Az indulattól fütött stanzában fogarasi tartózkodását hasonlóan száműzetésnek érzi, fogadtatását és művészetének megítélését ugyanúgy igazságtalanságnak tartja, mint Dante, s tőle kölcsönözve a szavakat, szenvedélyesen visszhangozza a megalkuvást elutasító önérzetét is: unquam revertar - mondta Dante hajdan / nunquam revertar - mondanám bár én is”. Nem kétséges, hogy Babits Laodameiájában ugyanúgy a szerelem és a „Túlvilág költője”, mint aminek ő maga nevezi Dantét a Dante élete című bevezető tanulmányában, melyet az 1912-ben publikált kötet elé írt.101 Dante kalauza az a Vergilius, aki Babitsnak is olyan meghatározó szerzője, hogy egyik regényének önéletrajzi ihletésű főszereplője, Tímár Virgil nemcsak állandóan olvassa müveit, hanem egyenesen az ő nevét választja sajátjául szerzetesként, sőt tréfásan védőszentjeként is emlegeti.102 Vergilius - írja Babits A pokol bevezetőjében - „még a kereszténység előtt ereszkedett pogány hősével az Alvilágba, melyet a legősibb és legemberibb fantázia már, kortól és vallástól függetlenül, megszőtt álmaiból és önnönmagának sötét mélyeiből. És Beatricét, azaz a Szerelmet, akit minden lélek magában hordoz.”103 Az alvilágba való leereszkedés, görög szóval katabaszisz egyik legősibb toposza az irodalomnak, s a holtakkal való találkozás története Gilgames eposzától a görög mitológián át az Apokalipszisig, Dantéig s a legmodernebb irodalmi művekig 99 Dante fordítása. (Műhelytanulmány); Jelenetek az Isteni Színjátékból. Paolo és Francesca. A Pokol ötödik éneke; Emberek és kígyók. A Pokol huszonötödik éneke; Az istenlátás. A Paradicsom utolsó énekéből. Nyugat 1912. ápr. 16. 8. sz. 659-670.; 671-680.) 100 Balázs Béla levele Babitsnak, [Budapest, 1908. dec. 16. után] In: BML 1907-1909. 174. 101 Dante 1986. 67. 102 Timár Virgil fia 35. 103 Dante 1986. 67. 113
