Kelevéz Ágnes: „Kit új korokba küldtek régi révek”. Babits útján az antikvitástól napjainkig (Budapest, 2008)

„SOHASE VOLT MÉG ILYEN SZÉP GYEREKEM” Babits nyomában a Laodameia bölcsője körül

melyet a latin költő a Vergiliust Athénbe vivő hajóhoz írt: „Illi robur et aes triplex / Circa pectus erat, qui fragilem truci / Conmisit pelago ratem / Primus nec timuit praecipitem Africum / Decertantem Aquilonibus / Nec tristes Hyadas, nec rabiem Noti / Quo non arbiter Hadriae / Maior, tollere seu ponere vult freta.” (Car. I. 3. 9-16.) Magyarul: „Tölgy s háromszoros érc feszült / annak szíve fölött, kit pici bárka vitt / elsőként a dühödt vizen. / Nem rettegte sötét Afrika vad szélén // győző Északi Szél dühét, / zúghat szörnyű Hyas, bőghet a vad Notus, / mely megnyergeli az Adriát, / hogy vágtat s lepihen kedve szerint a víz.”82 Ugyanennek a költeménynek a hatása fedezhető fel a Laodameia pár sorral későbbi karénekében, bár itt a forrást Babits nem tüntette fel újra. Horatius itt a „sokatmerő embert” énekli meg: „audax omnia perpeti / gens humana ruit per vetitum nefas, / audax Iapeti genus / ignem fraude mala gentibus intulit.” (Car. I. 3. 25-28.) Magyarul: „Mindent tűr a sokatmerő / ember, tiltva a víz s bűnösen átszeli, / rosszat mert Iapetus fia, / csellel lopta a zord földre az ég tüzét.”83 A Teljes kar pedig Babitsnál, a trójai háború jellemzése kapcsán, így énekli meg az emberi merészséget: „Ember, Iapetos fia / tiltott útra merész isteni ösztönöd. / Amióta Promé- theüsz / csenni merte tüzét istenek ellen is.” (L 332-335.)

A Horatiusi, mint forrást megnevező Lányok kardala utolsó sora mellé - „hol habra hab ezredek ezrede óta dönget a Hajnal boltozatán” (L 315. sor) - Babits még egy költő nevét írta: „Swinbume”. Ebben az esetben Babits maga fordította le A vízbe című Swinbume-verset, melynek kézirata megtalálható a hagyatékban (OSzK Fond III/1703/35.), s melyet Babits életében nem publikált, bár fordításának szövegét felolvasta egy Swinbume-ről szóló rádióelőadás részeként.84 A Laodameia 314—315. sora e fordítás tömörített változata: „a habokra feküdve tanítja nevetni fodorral a bús habokat / s odavágynak ketten, ahol vize csapdos a hajnal boltozán / és telve a hajnali büszke örömmel a reggeli mámor alatt / szállnak ki a partról, amint a szív ösztöne szomjazik a hab után.”85

„Remegek reájuk nézni, / remegek hozzájuk szólni:” (L 406-407.) sorok mellé írva Babits egy újabb irodalmi hatásra hívja fel a figyelmet: „Aischylos”. A megjelölt sorokat Babits a Perzsák című tragédiából (694-695.) kölcsönözte. Csengery János fordításában: „Remegek nézni szemedbe / Remegek szólni szavadra.”86

„Behúnyja a lelkét, ki issza a Léthét / s örökre feledve a létnek a létét”, 517- 520. sorok mellett, melyben a Kar az Alvilágot énekli meg, Babits két, pár hónappal korábban keletkezett, saját versével való rokonságra hívja fel a figyelmet: „Danaidák. Vasárnap”. Valamint pár sorral később, az 526-527. sorok mellett az

82 Orbán Ottó fordítása. Quintus Horatius Flaccus: Ódák. Bp., Európa. 1985. 15.

83 Orbán Ottó fordítása. Uo. 16.

84 Elhangzott: 1937. április 5-én, Swinbume, a nagy angol költő címmel, közölte Vezér Erzsébet, It 1969. l.sz. 158-166.

85 Vö. Rába 1969. 104.

86 L. részletesen erről feljebb.

108