Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

376 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI- Egy-egy ilyen magányos kőépítmény olyan, mint egy nagy mutatóujj, amely a kormos romok közül felmutat az égre. Oh, Monsieur Salandra ne faites pas la guerre.

*

Kedves, jó Tito Livio, argentínai hírlapíró és drámaköltő, kedves emberevő, okos vadember, aki most már elhagy bennünket, hogy más csatatereket keressen fel. Isten önnel. Azzal a cikkel Salandra úrhoz, hogy Salandra úr ne csinálja a háborút, azzal, kedves Tito Livio Foppa, azzal már alaposan elkésett ön. Salandra úr időközben már csinálja a háborút,238 összelőtt és leégett házak tűzhelyei és kéményei úgy merednek már felfelé, mint egy-egy óriási mutatóujj, amely az égre mutat. És nekünk meg kellene utálnunk ezt a földtekét, és azt kellene éreznünk, hogy farkasok között élünk, ha néha nem találkoznánk egy különös emberrel, egy idegennel, egy vademberrel, egy tengerentúlról jöttél, akiről nehéz szívünk megkönnyebbülésére kiderül, hogy íme mégis csak testvérünk nekünk.

Anna, a cseh szobalány, Pester Lloyd M. 1915. június 13.1-2.*

A tamówi állomás mellett áll egy szétlőtt épület. Lehet, hogy gyár volt. Az elülső fal egyben maradt, rajta hosszú lengyel felirat, közepében akkurátusán megfestett kép. Az orosz uralom alatt barna ponyvával takarták le. Most a ponyva középütt szét van tépve - talán egy erős kéz rántotta meg dühödten, vagy egy tarack műve -, s a koszos vászon mögött újra feltűnik a kép: a győzedelmes kétfejű sas. Mi sem érdekesebb, mint csendben figyelni, miféle változásokat idéz elő a kétfejű sas diadalmas visszatérése olyan településeken, mint Tarnów (amely már nagyváros, villamossal, elektromos világítással és vízvezetékkel). Az oroszok hat hónapon át ültek benne, sokszor úgy tűnt, sose fognak elkotródni. Voltak, akik hittek a mieink visszatértében, még többen kívánták azt, a legtöbben azonban addig is, míg a mieink hazatérnek, az oroszok jelenlétéből is hasznot akartak húzni. Az orosz fennhatóság azáltal, hogy a zsidókat kezdettől fogva kitaszította, sok gyűlöletes indulatot szabadított fel. Ahogy a hetek múltak, megélhetések mentek tönkre azon, hogy az oroszok számára minden zsidó gyanús, más egzisztenciák ellenben arra épültek, hogy az orosz a zsidót sem kereskedőként, sem kávéháztulajdonosként, sem pedig fogadósként nem tűrheti. Tarnów városa egész idő alatt az osztrák-magyar ágyúk tűzvonalában állott. Az ég időről időre felnyögött a nehéztarackok vagy a harminc és felesek lassú röptű lövegeitől. A tarnówiak sorsában az

238 Olaszország 1915. május 23-án lépett be az antant oldalán az első világháborúba.