Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 377

volt a hallatlanul tragikus, hogy akik a mieink hazatértét epedve várták, ágyúgolyóiktól azoknak is rettegniük kellett, miközben egyébként győzelmükért imádkoztak. S a szép, érdekes városban, mely időről időre elrémülve lapult az osztrák-magyar ágyúk tüze közepette, az élet e hónapok alatt is tovább pezsgett. Az emberek időnként leszaladtak a pincébe, esténként azonban élénk korzózás zajlott. Voltak asszonyok, akik hónapszámra nem mentek az utcára, de a város teli volt mindenféle nőkkel és kalandos nőtörténetekkel; sokan mentek tönkre, mások viszont körülményeikhez viszonyítva meggazdagodtak és valóságos karriert csináltak.

Galíciában mostanság egészen sajátos egzisztenciákkal lehet találkozni. Azt mondják, Lembergben bírósági tanácsosok ülnek a fiákerek bakján. Más magas rangú hivatalnok lisztkereskedést nyitott. Diákok teherhordóként működnek. A tarnówi Café Avenue tulajdonosa békeidőben színész volt, főpincére krakkói jogász. A legkülönösebb fordulatok azonban a nők egzisztenciáját érintették, s mindazok közül, amelyekről tudomást szereztem, Annáé, egy cseh szobalányé volt a legérdekesebb. Az orosz uralom mindenfelé nemtelen kegyenceket teremtett. A csemovici női csürhe is mindent megkapott az orosz idők alatt, amit a katonák ösz- szeraboltak, egy tarnówi kishivatalnok feleségénél pedig időpontot kellett kérni, ha a parancsnoknál el akartak valamit érni. A legérdekesebb mégis Anna története, a cseh szobalányé.

*

Anna a tarnówi Soldinger szállóban volt szobalány. Olyan volt, mint a többi, legfeljebb valamivel csinosabb, végső soron azonban mégiscsak egy szobalány, alacsony fizetéssel és bizonytalan mellékkeresettel. Október végén Soldinger úr,239 a szálló tulajdonosa előkészült a családostul való menekülésre. Magához hívatta Elias Bucsacot, a derék portást (ezt tőle magától hallottam, a Soldinger szállóban, ahol megszálltam Tamówban), és a következőket mondta neki: - Figyelj rám... 22 éve vagy nálam, maradj itt, rád bízom az üzletet, vigyázz mindenre, amíg lehet, Bécsbe utazom.

Soldinger Bécsbe ment, vele tartott Elias kilenc gyermeke is, maga Elias pedig a szállóban maradt. Az oroszok megjöttek. Amit Elias ezekről az időkről mesél, az ugyancsak érdekes, bár némileg egyhangú. O ugyanis voltaképp mindig csak egy szerepkörben látta az oroszokat: izgatottan nőt követelnek, s azonnal odacsapnak, ha nem teljesítik kívánságaikat. Elbeszéléseiben többnyire a következő események sorjáznak: jön egy orosz tiszt, nőt követel, különben emberhalált ígér, erre Elias a hátsó ajtón menekül. Jön egy másik orosz tiszt, nőt követel, már üt is, erre Elias egy fő239 Herman Soldinger (18437-1915) szállodatulajdonos