Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1914

64 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI

dást folytathatnám még, de semmi értelme nincs. Ha a lapok belenyugszanak a mai helyzetbe, és ha a kormány nem érzi, hogy ez egy lelki összeroppanást fog hozni, akkor én - szégyenkezve - belenyugodhatom abba, hogy a Tátra tövében üdülök. Ezzel az automobil elvesztette egyelőre az aktualitását. Két-három hét, vagy két-három hónap múlva azonban esetleg ez lesz az egyetlen lehetőség arra, hogy az ember dolgozhasson valamit. Akkor majd jelentkezem.

Addig megpróbálom ennek a helyzetnek az előnyeit kivenni. Nem tudom, kívánja-e papa, hogy Budapestre menjek. (Most nehéz itt szabadságot kapni.) Ha igen: hazamegyek pár napra. Ha nem, akkor maga eljön Bebkóval Lomnicra. Ide Poprád-Felkára előbb (Zsolnán át) azután innen fel Lomnicra. Hogy meddig marad itt, majd meglátjuk. (Mindenesetre kérem, egyetlenem, hozza el a témás könyveimet.) Hogy boldog vagyok, hogy magukat láthatom, az természetes. Boldog, boldog, boldog vagyok. A kettejük fotográfiáját minden félórában megnézem. Most itt lóg a szobámban. Drágák és imádandók maguk együtt.

Innen szeretnék a Lloydnak is sokat írni. Persze nem haditudósítást, hanem tárcákat: elmélkedéseket. Örülök, hogy a cikkeim tetszettek. A csatatér leírását ne add át, gyöngyöm, Kabosnak; azt nem én láttam, hanem Simon és Busson.

Egyik leveledben, drágám, Hűdéről írsz. Nem tudtam, hogy megérkezett. Azt se, hogy Margit megérkezett. Azt se, hogy Bató megsebesült.146 Talán utólag még megkapom azt a leveledet, amelyben erről írtál.

Hogy miattam való aggodalmaid milyen tökéletesen alaptalanok voltak, azt azóta tudod már. Fürdőéletet élek. De konokul ragaszkodom ahhoz a reményhez, hogy lesz ez másképpen is, mert ilyen öngyilkos ostobaságot, hogy egy ország direkt belekergetődjék a sajtója útján a kétségbeesésbe, holott állandóan lelkesíthető volna, ezt végre is nem tűrheti a kormány. Egyelőre boldog vagyok, drága szívem, hogy nemsokára látlak. Bebkót és téged ölel szeretettel Lajos

[Pb. 1914.] szeptember 18. V. 5394/33.

Drága szívem, egy óra után megérkeztünk ide; most négy óra; ülünk a cukrászdában és várunk rá, hogy kimehessünk a vonathoz. Automobil [olvashatatlan]. Hajnaltájban Poprádra érünk. így is jó. Azt hallom, egy darabig Poprádon maradunk; ha igaz, maga feljön, ugye. Egyébként mit mondjak? Hiszen mindent tud. Szeretettel Lajos147

[Pb. Zsolna, 1914. szept. 25.] csütörtök (szept. 24.) V. 5394/34.

146 Bató József (1888-1966) hadnagy, festő, grafikus. Sebesüléséről a Népszava 1914. október 6-i száma adott hírt.

147 képeslap: Zsolna - Budatini vár