Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos Levelei - 1914

52 I BÍRÓ LAJOS LEVELEI

megint - előreláthatólag - vonatra ülünk. Ha akárhol lakunk, a hiányos takarózás és fűtés mellett, kell. Egyszóval: a világ végére kellett jönnöm, hogy az első pizsamát felvegyem. Köszönöm szívem.

Még egyet: van egy álmom. Talán, talán, talán, talán meg tudnám kapni azt az engedelmet, hogy az elutazásunk előtt huszonnégy órára Kassára menjek. Akkor telegrafálnék magának, hogy jöjjön el. A vonatközlekedés már megvan. Maga eljöhetne, és pár órát együtt lehetnénk. Szép volna. Nincs rá sok reményem. De talán, talán, talán. Ha lehet, meg- telegrafálom.113

Es most még egyszer megkérem papát, hagyja kifejezetten helyben, hogy maradjak. A helyzet most teljesen reménytelen; az egész intézmény itt nem üzemképes; nincs is rá reményem, hogy a helyzet jobb lesz; az itt maradás egyetlen oka igazában az lehet, hogy egyelőre minden lapnak van itt embere. Ha majd a készpénzzel fizetendő táviratok ideje igazában eljön, akkor kevesebben lesznek itt. A legfontosabb csatáról már szégyenletesen lemaradtunk.114 Kevesebbet érzünk belőle, mint egy budapesti hordár. Ha a többi csatát is így éljük végig, akkor az egész szolgálat teljesen csődöt mond. Szükség van egy határozott igenre, hogy maradjak, és a sok pénzt költsem.

Drága szívem, drágasom, kedvességem magát én nagyon, nagyon szeretem. Végtelenül drága és jóleső és szívöröm maga nekem. Mit mondjak? Kinek van a szívemben külön háza? Öleli magát és imádja magát L.

[Pb. 1914.] szeptember 1. V. 5394/19.

[...]115 Ha most innen elmegyünk, akkor egyelőre talán egy kis tábori élet jön. Azután visszajövünk az itt hagyott poggyászért; és megyünk Oroszországba.

Az a terv, drága szívem, hogy találkozzam magával, meglehetősen kútba esett tehát. Édes egyetlen szívem, képzelheti, hogy fáj ez nekem. De ma mindent meg lehet a sorsnak bocsátani. Istenem, de jó napom van. Most egyebet nem tudok írni. Jól vagyok. Várunk.

Isten veled, drága kedvességem. Boldog vagyok, hogy az enyém vagy, és nagyon szeretlek, és csókolom a kedves, édes, áldott kis kezedet. L.

113 Biró Lajos utólagos rájegyzése a levél margóján: „Újabb hírek szerint ez fájdalom, már nem lehetséges."

114 1914. augusztus 25. és augusztus 31. között zajlott le - az Alekszandr Szamszonov, Pavel Karlovics Rennenkampf vezette orosz 1. hadsereg illetve a Paul von Hinden- burg, Erich Ludendorff parancsnoksága alatt álló német 8. hadsereg között - az ún. tannenbergi csata, mely német győzelemmel zárult.

1,5 A levél eleje hiányzik.