Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
OLASZ FRONT 1916 I 531 Alkonyodik. Indulunk le a hegyről. Átmegyünk a Kálvária-úton. Sietünk; csak egy pillantást lehet vetni a képekre. Cade sotto la croce.i27 Leérünk Rovreitba. A távolban állandóan szólnak az ágyúk. A város mozdulatlanul és némán áll. Tiroli utazás, Pester Lloyd M. 1916. június 15.10., Világ 1916. június 15. Innsbruckban benéznek az eleven utcába a havas hegyek. Szigorú gránitóriások; merev kőhomlokkal állanak és bozontos erdőpillák alól vizsgálják, rendben van-e minden. Ott állnak néhány százezer éve; de az én számomra tavaly óta állnak ott. Most egy éve, június elején, amikor hosszú idő után először mentem végig a kedvesen ragyogó Mária Terézia utcán, akkor éreztem meg íme egyszerre magamon-magunkon borzongató tekintetüket, és akkor mondtam először: milyen különös, hogy havas hegyek így benéznek egy eleven városba. Másutt mégis a város az úr; itt - egy percre se lehet másképpen érezni - a hó az úr. Állnak az örök hegyek és vigyáznak a városra. Innsbruck mellett ott állnak a hegyek és kő-testvéreik végigvonulnak egész Tirolon. Amint dél felé megy le az ember, a hegy egyre inkább hegy lesz és a kő egyre inkább kő lesz. Elvesznek a szelíd átmenetek és nincsenek többé pázsitos ereszkedők. A dolgozó ember verejtékes munkával itt már csak néhány kerek teraszt tud a maga bíbelődő kerti munkája számára a hegy lábából elhódítani. Feljebb, félszáz méter magasan, ezer méter magasan nincs más, csak némi zöld moha és a hegy meztelen teste: a haragos lila kő. És még lejjebb a hegyek már mind külön állnak. Kerekek, tömörek, ciklopi bástyák. Magányos kőtornyok, kerek bastionok, magános, mérges óriások. Kimondhatatlan szépségben tündökölnek a völgyek. Áldottak, meg- rakottak, buják, roskadók. Isten kegyelme nevet le rájuk. Lehet-e, hogy ezeket a völgyeket valaki elvegye? Lehet-e, hogy idegen kézre kerüljön ez a paradicsomi Dél-Tirol, a Habsburgok virágos kertje? Most is úgy van, mint tavaly. A völgyek hallgatnak és illatoznak. És a kövek beszélnek. Aki figyelt rá, tavaly megérthette már a kövek beszédét. Abban lehetett kételkedni, hogy a két fronton harcoló Monarchia éppen az Isonzó mellett tudja-e majd megállítani harmadik ellenségét, de azt itt már tavaly is bizonyosra lehetett venni, hogy Tirolba nem jönnek be az olaszok. Miért? Az olaszok annyival többen voltak, a mi védőseregünk aránylag olyan 427 427 Összeroskad a kereszt alatt, (olasz)
