Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
528 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI tosságok az udvaron mind arról beszélnek, hogy a katona itt mindenekelőtt és mindenekfelett a nyugalomra és a pihenésre gondolt. A hallgatag házak között csak a táborozás dúltsága látszik. Volt-e valaha más élet is itt? Egy üzlethelyiség nyitva van. Egészen üres; de a falon ott van még a kihívó felirat: Prezzi fissi. Pronta cassa. Szabott ár. Készpénzfizetés. Hol van a gazda és hol vannak szerteszét a világban a vevői? A köves utca nedves kocsiútján egy fekete selyemnapemyő fekszik. Kacér, csipkés női ernyő. Hol van, aki használta? Hogy kerül ide az útra? Az emberek átlépnek rajta, nem taposnak rá, de ki emelné föl a sárból? A szűk utcából kiérünk a várfal alá. Az óriási szürke falon gyönyörű lilavirágok kúsznak felfelé. Egészen fent a várorom karcsú nyílásai homokzsákokkal vannak telerakva. Lent a Leno zöld vize zuhog. Rajta túl egy kormos, néma gyárépület áll. Az innenső oldalon rózsaszín falú új ház, a hatalmas rózsaszín falat két helyen lyukasztotta át egy-egy gránát. Lassan megyünk felfelé a Castel Dante irányába. Itt megint régi házak jönnek. Márványerkélyek, amelyeken ott vannak még a virágcserepek. Az erkély alatt a táborozás maradványai. Rongyok, fekvőhelyek, üres konzervdobozok, drótok. Délen, az Etsch kitárt völgyében, balra a Zúgna Torta táján, jobbra a Brentonico-fennsík vidékén állandóan szólnak az ágyúk. Az ember már nem is hallja. Valóban harc folyik ott? A hegyről lefelé, velünk szemben fiatal katona jön. A feje be van kötve. A kapitány megszólítja. A fiatal tiroli legény vidáman felelget. (Hála Istennek, vidáman.) A Coni Zugnáról jön; őrjáratban volt; a parancsnok mindnyájuknak kitüntetést ígért, ha eredménnyel járnak. Eredménnyel is jártak, de ő egy kézigránáttól megsebesült. Vidáman megy lefelé. Istenem, hát persze, hogy harc folyik ott. Az ágyúk elbúsultan és konokul felelgetnek egymásnak amott lejjebb. Itt pedig ezen a kellemes hegyi úton, a rovreitiak kedves kiránduló helyén katonák mentek a halálba. Ez az út hegyi templomhoz visz. Kálvária-út ez. Oldalt, a szokásos kőkeretekben az utolsó út stációi vannak megfestve. Az első kép: Gesu Condannato a morte. Jézust halálra ítélték. A második kép. Riceve la croce. Ráteszik a keresztet. A harmadik kép. Cade solto la croce la IV. volta. Negyedszer roskad össze a kereszt alatt. Balra kemény papírostáblán, korrekt, nagy betűkkel, hangos felírás lóg a falon. Zum Schützengraben. Nemsokára részletes útbaigazítás. I. Zug. L, II., III. Schwarm. És most már bent vagyunk az állásainkban. Ezt a vonalat tartották május tizenötödikéig a katonáink, és innen indultak el május tizenötödikén délelőtt tíz és tizenegy óra között rohamra. Az állásokban most már csak az itt hagyott rongyok vannak. Egy Krisztus-kép törött üveglemez alatt. Papíros darabok. A lövőréseken át ki lehet látni a drótsövény szürkéskék szövedékébe. A drótsövényen üres konzervdobozok
