Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916

OLASZ FRONT 1916 I 529

lógnak. A vasnyársak között pirosán virít a pipacs. Csend van, csak a levegőben hallani folyton a gránátok huhogását, amint az olaszoktól jönnek át hozzánk és tőlünk mennek át az olaszokhoz.

Lent a völgyben Rovreit szélső házai állnak. Ami előttük volt ház és fa, azt a földdel egyenlővé kellett tenni. Sima rommező. Itt fent az állásaink előtt is kopaszon álltak a fák. A drótsövény maga is széles mező; úgy húzódik fel a hegyre, mint egy széles szürkéskék szalag. Különös tenyészet. Valami csodálatos növény, amely - mint a keserű karela, amelyről Kipling ír426 - ott nő, ahol pusztulás van.

Átmegyünk a tüskésdrót széles mezsgyéi között és lassan megyünk fel a hegyre. Itt tábori őrségünk állott. Egy vastag fatörzsön rajta van a felírás: Zur Feldwache I. Elpusztult házak jönnek. Azután a templom. Kis templom. Művészetet nem lehet benne keresni. Az oltártól balra azonban mankók varrnak felakasztva. Fából készült kezek és lábak. Per grazia ricevuta. Az isteni irgalomért, amely részünkül jutott. A templomhajó két oldalfala tele van olajnyomatú képekkel és kézimunkákkal. Néhány tucat kézimunka és néhány száz olajnyomatú kép. Ajándékok. Mind: per grazia ricevuta; csak a szöveg változik néhol. Egy gondos kézimunka, fehér alapon piros és kék fonállal ezt mondja: Maria mi ha salvata. A. V. 1911. Mária engem megmentett. A templomban katonák táboroztak. A padok között üres konzervdobozok hevernek.

A templomon túl megint felfelé visz az út. Az útra zöld fák hajolnak rá. A levegőben fenyőillat van. Az Etsch-völgy túlsó oldalán látni egy nehéz gránát becsapódását. Sűrű fekete füstfelhő száll fel a nyomában. Az úton pedig itt vagyunk az olasz állásoknál. Szépen kiépített előállások; éppen olyan jók, mint a mieink. De a spanyolbakok, amelyek az utat elzárták volt, most félre vannak lódítva és az út szélén ruhadarabok vannak halomba rakva. A zsákmány. Odább kézigránátok, még messzebb egy mozsárnak fel nem robbant lövedéke. Az út egyik oldala meredeken száll le a völgybe; lent a leégett Lizzanella; belátni a csupasz, kormos falai közé. Az út másik oldalán a hegy. Néhol fekete kőlapok. Hogyan lehetett itt előrejutni, ezt az állást a védők kezéből kicsavarni?

Az előállás mögött nemsokára jönnek a gondosan kiépített lövészárkok. Betonból készültek. A lőrések fatáblázata tiszta fehér még. Az árkok, a boltozatok majdnem végig épek. Csak a bejáratnál van dúltság; az elhagyott állások kalandos szemétdombja. Rozsdás drótok. Ruhadarabok. Patrontáskák. Bakancsok. Ivóbádogok. Kis srapnelhüvelyek. Ledőlt fatörzsek. Száraz faágak. Homokos zsákok. Patronok. Rózsaszíntáblás ka426 Utalás Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényében Maugli énekére az ember ellen