Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916
524 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI A virágos Dél-Tirolban, Pester Lloyd M. 1916. június 9. 9., Világ 1916. júnus 9. 5. A tiroli utazás most még nagyobb meglepetés, mint volt ma egy éve, az olasz háború első hónapjában. Az egyéves háború úgyszólván semmi nyomot sem hagyott a ragyogó Tirolon. Aki nem tudná, hogy itt háború tart, még a városokon is legfeljebb azt a különösséget vehetné észre, hogy mindenütt sok a katona. Dél felé már háborúsabb, még több a katona és mindenütt az utcákon az olaszoktól elvett hadizsákmány. Szobrot övező kis kertben olasz tábori és hegyi ágyúk állnak, a szobor alapján tucatnyi aknavető és gépfegyver, a talapzatnak támasztva sok gyalogsági fegyver és acélsínek, még egykét mellvért is. Amennyire az átutazás alatt megítélni lehet, Dél-Tirol földje a háború alatt sem maradt megműveletlen. Egész Dél-Tirol az a gyönyörű gyümölcsös és virágos kert maradt, amilyen békeidőben. Szőlőlugasok között mindenféle munkában levő emberek láthatók, még délre az Etsch völgyében is, ahol már éjjel-nappal hallható a nehéz ágyúk harca és a hegyek között visszhangzó szabálytalan ütemű dörgése. Az Etsch-völgyben egyébként a lakosság a legtöbb faluban helyén maradt. A háború nyomai csak Rovreit (Rovereto) körül látszanak meg. Civil lakosság itt alig van. Háború az úr az egész kihalt Rovreitban. Nem látni senki mást, csak katonát. A háború természetesen alaposan feldúlta a várost. Hiszen az olasz állások még nemrég a város közelében voltak, s az olasz ágyútűz nagy kárt tett a házak között. Rovreit azonban nagyon rövid idő alatt visszanyerheti régi képét. Ellenben teljesen elpusztult a Lizzanella és az olaszok állandóan lövik Marcot. Rovereitótól délre megnéztem az olaszoktól azelőtt elfoglalt állásoknak egy részét. Ezek az állások valóban betonból készültek, nagy gonddal és tökéletes technikával és utólag is csodának tetszik, hogy csapataink első rohamra elfoglalták őket. A Castel Dantén, Rovereitótól délre lévő nagyon megerősített állásukban az olaszok nyilván végleges birtokosnak érezték magukat, az itt levő Dante-emléktábla mellett a száztizennegyedik mantuai gyalogdandár emlékoszlopot és emléktáblát állított szépen zengő olasz felírással néhány elesett hőse emlékére. De a Castel Daniét az olaszoknak váratlan gyorsan el kellett hagyniok. Amikor ott jártam, már csak ágyúik tudtak egy-egy fájdalmas üdvözletét küldeni Etsch völgyének ebbe a részébe, azokról a magaslatokról, amelyek még birtokukban vannak. Az ágyútűz szabálytalanul bár és néha nagy időközökben, de egész éjjel és egész nap tart. A harcok eredményéről a hivatalos jelentések számoltak be, itt
