Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Olasz Front 1916

OLASZ FRONT 1916 I 523

háborúig, mert nem tudta, mi a háború. Más országokban jött, mint egy zivatar. Itt lassan piroslott fel, mint egy mérges daganat, amelyet a józan ész operációs kése idejekorán kivághatott. Miért nem foghatott munkához idejekorán a józan ész? Az olasz szocialisták örökké emlékezetes és örökké példaszerű és az egész beteg világban egyedülálló bátorsága, miért maradt eredménytelen? Nincs más válasz: Olaszország a világháború tizedik hónapjában még mindig nem tudta volt, mi a háború. Költők szavaltak, újságok hazudtak, politikusok ágáltak, Olaszország nem tudta még, mi a háború. Fiatal férfiak fel se ocsúdhattak, fiatal lányok meg se remeghettek, anyaszívek fel nem jajdulhattak. Családi körben megbeszélték a hadi jelentéseket, egy egész nép, egy egész ország nyugodtan és objektív érdeklődéssel kérdezte: hány gépfegyver még és egy egész nép egy gyermek tudatlanságával és együgyűségével belement a háborúba.

Ha van a világtörténelemben egy rejtelmes akarat, amely az eseményeket irányítja, és amelynek mindennel ami történik célja van, akkor az olasz háború arra lett, hogy örök szimbólum maradjon minden nép számára, amelynek még a kezében van a sorsa, és amely még dönthet háború és béke felett. Ha valahol még hivatkozni kell rá majd, milyen semmis és milyen bárgyú minden ok, amelyet oktalan lelkesedés vagy sivár számítás a háború mellett hoz fel a béke ellen, Olaszországról fognak beszélni. Ha valahol fa] gyermeknaivitást fel kell világosítani arról, milyen rettenetes a háború és milyen borzalmas az az igazságtalanság, hogy ami itthon nyugodt elszámolás foglyokról, ágyúkról és gépfegyverekről, az odakint ezer meg ezer embernek halál és kimondhatatlan szenvedés, akkor Olaszország példájáról fogunk beszélni. Ha van valami, amit sohase szabad az emberiségnek elfelejtenie, mikor egyszer béke lesz a világon, Olaszország véres sorsa az.

Mikor lesz béke? Közelebb visznek-e ezek a dél-tiroli győzelmek nem csupán olasz városokhoz, hanem az áhított békéhez is? Egyelőre Olaszországon a hadseregszállítók befolyása nyilván még mindig nagyobb, mint a szociáldemokratáké, és ez a háború megmutatta, hogy a vereségek néha nem a békepártokat erősítik, hanem a háborús pártokat. A ragyogó májusban az egy év betelik. A háború tovább folyik. Vérzünk mi is. De oktalanul, esztelenül és tragikusan vérzik tovább Olaszország; és véres sorsának esztelen, kábító, sötét tragikumán az az egyetlenegy bágyadt vigasztalás csillog, hogy örök példa lesz, hogy örök példának tudjuk megtartani nemzedékről nemzedékre a gyermekkorukból kinövő népek számára.