Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
506 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Él-e még Konstantin örök városának immanens démona? Sztambul nem válaszol az elfogódott kérdésre. A házakra most ráterül az este. Az utcák kiürülnek, a kapuk hallgatnak, világítás nincs, a rengeteg elsötétedik. Egész Sztambul sötét és néma. De a hídra még ontja rá az embereket. A híd mellől nagy gőzhajók indulnak át Szkutariba. A hajók zsúfolva vannak. Karzataikon körös-körül piros fezek406 koszorúja. A villamosokra, amelyek Galátába és Perába indulnak át, lázas embertömegek tolakodnak föl. Egy csomó ember már a megállóhely előtt felugrik a lépcsőre, aki le akar szállni, közöttük furakodik át, ha tud, közben újabb felszállók jönnek, néma és konok nyomakodás, mindenki hallgat és mindenki tolakszik, a kocsi végül elindul és a lépcsőin fürtökben állnak az emberek. A hídon atumobilok siklanak végig. Az egyikben Konstantinápoly rendőrfőnöke, elegáns és fiatalember. Egy másik automobilban német katonatisztek. A gyalogjárók legnagyobb részének fez van a fején és európai ruha a testén; odaát Sztambulban látni bő török nadrágot, tarka mellényt, sárga turbánt, ideát Perában alig. A hídon van még néhány török nő; némelyiken lila, némelyiken barna az alaktalan ruha, legtöbbjükön fekete. A fátyoluk le van eresztve; a társadalmi helyzetüket az idegen csak a cipőikről próbálhatja megítélni. A formás és szép cipők most már eltűntek; egy-két széttaposott szegény cipő tart még hazafelé, azután török nőt nem lehet többé az utcán látni. A híd galatai fejénél még nyitva minden üzlet. Ékszerészek, pénzváltók, cukros boltok, trafikok, kis kávéházak, az utca felé nyílt vendéglők, zöldséghalmok, rézlábasok, különös tészták, amelyek zsírban sültek ki. Rikkancsok dühösen ordítoznak. Két szót értek az éneklésükből. „La défense." „Kronosz." Francia lapot és görög lapot is árulnak. Ezen a téren egy csomó utca ömlik össze, a híd is ideönti az embereit, nyüzsgés, hadonászás rohanás, mindenki siet, mindenki előretör, a nagy lépcső, amely Pera felé felvezet, szinte hullámzik az emberektől, a rikkancsok állnak és ordítanak, La défense, Kronosz, és a tömegbe egyszerre belevág egy dübörgő és csörömpölő teherautomobil. A teherautomobilok dühödten csörömpölnek végig Pera utcái. Hegynek fel és hegynek le. Katonák vezetik a nagy gépet, néha katonákkal van tele az egész autó; jelet nem igen ad; süvítve kanyarog ide-oda a szűk perai utcákon; a járókelők szétugranak; azután a tömeg újra összeomlik, amíg megint nem jön egy teherautó vagy egy kocsi. Itt a híd körül van gyalogút és van kocsiút, de a tömegnek nincs helye a gyalogúton, és tömött folyamban ömlik végig a kocsiúton is. A kocsik nyugodtan beléje hajtanak, és az idegen remegve ül a kocsiban. De a járókelők természetesnek találják a dolgot, és baj nemigen történik. 406 mohamedán férfiak által használt gyapjú fejfedő
