Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
TÖRÖKORSZÁGI KIKÜLDETÉS 1916 I 505 hér márványpalota földöntúli ragyogásban ég. Izzik, lángol, lebeg. A tenger felől szellő kerekedik, Sztambul mögött feketedni kezd a bíborcsík, az opálzöld égre úgy simulnak rá a kupolákkal koszorúzott sztambuli dombok, mintha egy édes álom rajzolta volna őket rá; a sztambuli dombok és a perai halmok és Galata hajói itt és Szkutari házai a kisázsiai parton fényeskednek és csillognak, bimbóznak és illatoznak és a víz és a föld és a levegő roskadozik egy kimondhatatlan szépség terhétől. Oh, aranykapu, oh, bíborváros! Sztambul most önti rá az embert a galatai hídra. A híd körül a szűk utcákban ropogva húzzák le a boltosok a vasredőket, az utcák elsötétednek, mindenki kifelé jön, senki se megy befelé. A nagy bazár már alszik. Egy utcai árus széles kosarat visz a fején, a kosárban ezer kis hal van, a kosár alól az ember énekelve kiabál még valamit, a többi ember hallgat, és hallgatva siet a híd felé. Egy kis vendéglő ajtajában torlódás támad, az ajtón zsírszag árad ki, bent állva eszik valami zsírban sült tésztafélét egy sárga turbános ember. A sztambuli utcákba most senki se megy befelé. Másfél órával ezelőtt mélyen bent jártam ebben a rengetegben. Erkélyes faházak, az ablak előtt szépen rajzolt farács, mint a sűrű fátyol a női arcon: ezek török házak. Faházak, nyitott erkélyek, rácstalan ablakok, nagy szemű nők az ablak mögött, kíváncsi tekintetek, amelyek hosszan kísérik az idegent a lábgyilkoló kövezeten: örmény vagy görög házak. Az udvart seholse látni, az ablakokon - még a rácstalanokon is - betekinteni tiltja az illem; a vándor órák hosszat bolyong az egyik névtelen utcából a másikba, és a város még annyit se árult el magáról, mint amennyit minden város első találkozásra is elmond magáról annak, aki hűségesen és szeretettel nézi. Néma házak, fátyolos házak, Isztambul házai: milyen a városnak az a lelke, amely bennetek lakik? Byzas városa, Konstantin városa, Nova Roma írva van rólad, hogy immanens démon lakik benned, és amikor a győző azt hiszi rólad, hogy legyőzött, akkor kezdődik a te győzelmed ő felette. A görögöket és a rómaiakat, frank császárokat és török szultánokat a város örök démona igázta le; a város ura változott, de nem változott a kéj sikoltozása és a halál hörgése, és Isztambulban olyanok lettek, mint Bizáncban voltak a férfiak, a nők és az eunuchok.405 405 A mai Isztambul városát görögök alapították Kr. e. 667-ben, majd Büzasz görög királyról nevezték el. Septimus Severus római császár Kr. u. 196-ban ostrom alá vette és elfoglalta a várost. Constantinus császár uralkodásának idején az uralkodó Bizáncot tette meg a birodalom új fővárosává, ekkor kapta a Nova Roma, később a Konstantinápoly nevet. A negyedik keresztes háború (1204) során a keresztesek elfoglalták és kifosztották a várost. A lassan zsugorodó Bizánci Birodalom végső bukását Konstantinápoly eleste jelentette, amikor a török csapatok hosszú ostrom után 1453- ban elfoglalták a várost.
