Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Törökországi Kiküldetés 1916
494 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI- Hevesből, Csanádból - valamelyik ősét valamelyik Szulejmán szultán. Milye nagy és furcsa vérkeveredés volt minden háború. A vonat indul tovább. A kis katona nem tud róla, hogy szeretettel elbúcsúzom tőle. Keményen áll az őrhelyén és énnekem az az érzésem van, hogy még mindig nem tudok semmit se Bulgáriáról. A rideg szófiai vasúti állomáson találkozom egy fiatal budapestivel, aki a szófiai vöröskeresztes missziónknál van. Nagyon jó itt lenni - mondja. Mindenki nagyon kedves hozzánk. Az utcán ismeretlen emberek felénk integetnek. Es a napokban virágot vásároltam és a boltban nem akarták a pénzt elfogadni. Azt mondták, örülnek, ha virágot adhatnak nekünk. Örülnek, ha virágot adhatnak... Ez nagyon kedves. Most, mintha az ember ismerné is már egy kicsit ezt az országot. Most... most igazán meg kellene ismerkedni vele. A vonat elhagyja a szófiai pályaudvart; nagy, nagy havas mezőkön gördül végig - viszontlátásra, bolgár mezők. Az útitársaink között van egy német fiatalember. Nagyon szerény, nagyon csendes. Beszélgetés közben elmondja, hogy ő német hivatalnok és voltaképpen Új-Guineából jön.- Honnan?- Új-Guineából. Elmondja a következőket: Két-három napja állott a rádióállomásunk, amikor - tavaly augusztusban - egyszerre csak az a hír jön, hogy kitört a háború. Nem akartuk hinni. Hat hétig tart, míg újságot kapunk; fogalmunk sem volt Ferenc Ferdinánd meggyilkoltatásáról. Nem akartuk hinni, hogy háború van. De végre is el kellett hinnünk. Úgy egy hónap múlva azután, megtámadtak bennünket az ausztráliaiak.384 Nekünk katonaságunk nem volt, de vagy ötvenen, néhány tartalékos tiszt vezetésével, szervezkedtünk volt, és most visszavonultunk a sziget belsejébe. Csatára került a sor; mi alig vesztettünk valamit, az ausztráliaiak sokat. Az ausztráliaiak erre parlementért küldtek, menjen át parancsnokunk hozzájuk és nézze meg, hányán vannak. Háromezren voltak. Mi ötvenen voltunk. Megadtuk magunkat; de nem kegyelemre. Különböző kikötéseink voltak. Az ausztráliaiak a megállapodásokat be is tartották. így történt, hogy ott a német kereskedők még ma is zavartalanul folytatják a foglalkozásukat, mi pedig Amerikán keresztül szabadon jöhettünk haza Németországba. Nagyon csendes, nagyon szerény fiatalember. Most megy Szíria felé. A vonat belemegy velünk a második éjszakába. Csendesen halad 384 Angol nyomásra Ausztrália megtámadta Új-Guineát, ahol német és bennszülött erők védekeztek. Végül 1914. szeptember 11-én lezajlott Bita Paka-i csata az ausztrálok győzelmével végződött.
