Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 483 lett volna menniük a hegyek közé - minden fogolynak az egész nagy fogolycsapatnak - de ők sem akartak tovább menni a szerbekkel.- .. .Mráv István, ráckevei járásbírósági fogházőr, honvédszakaszvezető szerb fogságban Milanovác tájékán dolgozott volt. A felügyelő arra intette, dolgozzék szorgalmasabban. Mráv István erre így szólt egyik fogolytársához: „Hát dolgozzunk jó szívvel, úgyis a mienk lesz nemsokára ez a vasúti töltés mindenestől." A felügyelő feljelentette és Mráv Istvánt erre elítélték huszonöt botütésre. A huszonöt közül azonban csak kettőt kapott meg, mert a második után felugrott és tiltakozott az ilyen megalázó büntetés ellen. A munkát vezető mérnök erre elengedte a büntetést. Nemsokára azután Mráv Istvánt vagy ezredmagával elindították Kraljevo felé. Kraljevóban már nagy volt a rendetlenség; a foglyokat senki se akarta átvenni, senki se számolta meg; álltak az utcán, az esőben; Mráv István erre másodmagával - Győrik Józseffel az első népfelkelő ezredből, aki békeidőben tűzoltó a budapesti Erzsébet-malomban - Győrik Józseffel tehát elindult valami munkát, valami harapnivalót és éjszakai fedelet keresni. Egy ház ajtajában kint állott egy középkorú nő; mint utóbb kitudódott: Belgrádból menekült hivatalnoknő. Ezt a nőt Mráv es Győrik szépen megkérték, mire a nő adott nekik előbb munkát - favágást - azután ételt, és végül megengedte, hagy a háznak egy zugában meghúzódva töltsék az éjszakát. Másnap Mráv és Győrik előtt nyilvánvaló volt, hogy a szer- bek visszavonulóban vannak, és hogy nemsokára itt lesznek a mieink. Mráv és Győrik erre addig kérték a belgrádi hivatalnoknőt és egy másik nőt, aki még a házban lakott, amíg a nők megengedték nekik, hogy a házban elbújjanak. A nők nagyon féltek a mi bevonuló katonáinktól. Mráv és Győrik azonban megígérték, hogy - jó tettért, jót várj - a mi katonáink nem fogják őket bántani. Mráv és Győrik így azután napokat töltöttek a kraljevói kis ház padlásán; hallgatták a szerb csapatok és a szerb ágyúk átvonulását; hallgatták az egyre közeledő ágyúharcot; hallgatták a közelben lecsapó gránátok zaját, és amikor a mi csapatainknak kellett jönniök, akkor kinéztek a padlásablakon. A német uniformist előbb szerbnek nézték; nagyon megrettentek; de amikor a tévedésre rájöttek, akkor nagyon boldogok voltak. Egy-két napig még ott maradtak Kaljevoban; a két nőnek, aki őket megszabadította, segítségére voltak, amiben csak tudtak, azután eljöttek Kraljevóból a legközelebbi parancsnokságunkhoz.- Most itt állnak körülöttem. Velük van még Balázs Mihály közlegény, tápiószelei földmíves és Benda István pogári életében váltóőr Herceg- szántóról, Bihar megyéből. Ez a kettő is elbújt Kraljevóban, azután jelentkeztek a mieinknél. Most itt állnak körülöttem; a regényes történetüket meghallgattam; csillogó szemmel néznek rám és várják, mit fogok kérdezni. Megkérdezem hát tőlük, milyen dolguk volt a fogságban. Vállvo-
