Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

476 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI- De hiszen - mondta - a németeknek van. Éppen most láttam berukkolni ide egy muníciós oszlopot, azoknak van elég.- Hja - mondta Roda az nekik van. De nekünk nincs. Nem adnak.

Farkas; megcsóválta a fejét.- No - mondta ha nekik van, hát nekünk is lesz. Ha valakinek van, az nem lehet, hogy nekem ne legyen.

Roda szkeptikusan hallgatta Farkast, azután ment vacsorázni. Leszállt a sötét téli este és vacsora után Roda elnézett a lovakhoz. Teljes jólétben találta őket. Nyakig voltak szénában, volt kukoricájuk, sőt volt egy kis zabjuk is.- Hogy került ide ez a takarmány? - kérdezte Roda.- Lett - felelte Farkas röviden.

Másnap azután Kraljevóból tovább indultak Novipazar felé. Mentek, mendegéltek. Egy napon alkonyattájban bejutottak egy kis faluba, amelybe egy dandár volt beszállásolva. Roda kétségbeesve keresett a zsúfolt kis faluban istállót a lovak számára - a parancsnokság nem tudott adni -, és már-már lemondott a reményről és kezdett beletörődni abba az eshetőségbe, hogy a lovak szabad ég alatt töltik a hideg éjszakát, amikor találkozik egy ismerős dragonyos főhadnaggyal.- Én - mondta a főhadnagy - éppen most indulok tovább. Van egy hitvány kis istállóm, azt átadom.

Roda örömmel fogadta az ajánlatot, küldött Farkasért és megmutatta neki az istállót.- Ide kell hozni a lovakat - mondta.

Farkassal ekkor különös dolog történt. Fellázadt. A mindig nyugodt és mindig tisztességtudó Farkasnak elöntötte a vér a fejét. Farkas kiabálni kezdett, sőt annyira ment, hogy megfogta a Roda karját. Megfogta és gyöngéd erőszakkal behúzta az istállóba. Ott tovább hadonászott, a nagyobb szemléletesség okáért sokszor mérgesen a föld felé bökött:- Ide? - kiabálta - ide? Ide állítsam én be az állatot?

Úgy állt tudniillik a dolog, hogy a nyomorúságos kis istálló reménytelenül piszkos volt. A földjén magas rétegben állott a trágya és szemét, a lovak térdig álltak volna benne. Elzüllött, nyomorúságos, gyógyíthatat- lanul szennyes istálló volt. Ide - kiabálta Farkas izgatottan -, ide állítsam be az állatot?

Roda egy kissé bosszús lett.- Ember - mondta Farkasnak - ebben a faluban hatezer katona van. Örüljünk, hogy ilyet kaptunk. Én boldog voltam, amikor ehhez hozzájutottunk.

Szólt, mégegyszer megparancsolta, hogy a lovakat be kell az istállóba állítani és elment. Egy-két óra múlva, dolgai végeztével, visszatért és bepillantott az istállóba. A lovak nincsenek benne. Nincsenek sehol. Farkas