Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 473 nem tett semmi rosszat. A másodikhoz már nyugodtan odament, a harmadikkal már nem is törődött. Roda Rodától egyébként is sok tanulságos dolgot láttam és sok mulatságos dolgot hallottam. A társaságában sohasem lehetett unatkozni. így nem győzött eleget beszélni arról, hogy a magyar paraszt milyen lelkiismeretesen és milyen szeretettel gondozza a rábízott állatot. Egyik lovascsapat - beszélte el egyszer - gyakorlatozik valahol. A kapitány szidja őket. Az országúton éppen akkor vonul el egy huszárcsapat. A kapitány haragja egyre lángolóbb. Nézzétek meg ezeket, mondja a huszárokról, milyenek ezek; mintha skatulyából vették volna ki őket; ti milyen lompo- sak és piszkosak vagytok, a lovaitok milyen állapotban vannak, ezeknél pedig hogy ragyog minden: ember, szerszám, ló. A katonák hallgatják a haragos összehasonlítást és az egyikük végre megszólal:- Mer szán áber ách nicht so stolz, wie die.375 Ezer ilyen anekdotát hallottam Rodától a szerbiai előrevándorlás hat hete alatt. Csacsakban azonban mégis elváltunk. Ő Novipazarba akart menni, én másfelé. Amikor ketten vándoroltunk, akkor egy-egy lovunk volt nekünk, egy-egy lovuk volt a dragonyosoknak, akik a lovak gondozására ki voltak rendelve és egy parasztkocsink volt a poggyászunk és a legényeink számára. Mikor Roda Csacsakból elindult Novipazár felé, négynapos útra, akkor az expedíció létszáma kisebb lett. Volt először Roda a maga lován, azután volt Farkas Lajos közhuszár (ezúttal nem dragonyos, mert a parancsnokság törzslovassága itt huszárokból állott), végül a rendes kocsi a Roda legénye és poggyásza számára. Farkas Lajos két nappal azelőtt már kilovagolt volt velünk Jucika lován a Szretenye monostorhoz, mélyen be a szerb hegyek közé. Ekkor természetesen általában tisztességtudóan hallgatott, de miután én megkérdeztem tőle, hogy hová való és miután látta, hogy örülök annak, hogy éppen Bihar megyébe, Komádi községbe való, végignézett a zord szépségű Morava völgyön és csendesen így szólt:- Hát istentelen egy csúnya vidék ez. Mán a miénk sokkal szebb. Minthogy magam is beláttam, hogy az egész sötét pompájú vidék, de egyetlen kalász búzát megteremni nem tudna, ráhagytam Farkas Lajosra, hogy ez valóban istentelen egy csúnya vidék, és hogy Komádi tájéka sokkal szebb. Többet azonban róla akkor, amikor egy deres reggelen a lovakkal odaállott a lakásunk elé, nemigen tudtam. Roda még ennyit se tudott róla, és valószínűnek tetszett, hogy bár napokig lesznek együtt, soha semmit a Farkas Lajos szellemi és lelki berendezkedéséről nem is fog megtudni. Roda pár szót tud csak magyarul, Farkas Lajos egy árva szót nem tud németül; az egyik úr a másik szolga, ezek egymásról semmi 375 De olyan büszkék se vagyunk, mint amazok, (német)
