Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
474 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI olyat meg nem tudhatnak, amit az embernek embertársáról megtudni érdemes. Nem így történt. Csacsakban azon a deres reggelen elbúcsúztam Roda Rodától - egy kissé meghatva, mert nem hiába van az ember hat hétig éjjel-nappal együtt egy előrenyomuló hadsereg kellős közepében - elbúcsúztam tehát Rodától; - Isten áldja meg - mondtam Farkas Lajosnak -, és tegyen ki magáért! - a kis expedíció ezzel elindult Novipazar felé. És itt kezdődik Roda Roda és Farkas Lajos közhuszár története. * Csacsakból kiindulva Roda Roda látta, hogy az országút éppen olyan nyomorúságos, mint amilyen pár nappal azelőtt volt. Eszébe jutott, hogy akkor - akármennyire vigyáztunk - egy hátaslovunk és a kocsiba fogott két ló közül az egyik megsántult, és borzadva gondolt arra, mi történik, ha Csacsak és Novipazar között az úton valahol ilyen malőr éri őt. Különben is: neki az országúiról egy-két órás kitérőket is kell majd csinálnia - parancsnokságokhoz, érdekes állásokba, egy-egy figyelemreméltó küzdelem színhelyére, amikor egy kocsit, poggyászt, huszárt nem visz magával - a fontos tehát az, hogy az ő mobilitása maradjon. Fia Farkas Lajos huszár leszáll Jucika lováról és felül a kocsis mellé a kocsi bakjára, akkor ő felváltva lovagolhatja a két hátaslovat és emberi számítás szerint mindvégig megmarad - még ezen a becstelen úton is - az a mobilitása, amelyre szüksége van. Magához intette tehát Farkas Lajost, és teljes magyar tudományát sorompóba szólítva, körülbelül a következőket mondta neki:- Te... lóról... le... fel kocsin ülsz... én előbb egyik ló, aztán másik ló. A Farkas Lajos barna arca fehér lett, amikor ezt a parancsot meghallotta. Előbb nem akarta megérteni. Konokul csóválta a fejét:- Nem értem én - mondta -, mit tetszik mondani. Sehogyse akarta megérteni a dolgot. Amikor azonban a parancsot már lehetetlen volt meg nem érteni, akkor Farkas Lajos kétségbeesetten kezdett el védekezni.- Nem lehet - mondta magánkívül -, nem lehet ezen a lovon lovagolni. Nem tudja ezt más megülni, csak én. Nem olyan ló ez. Ez el nem megy egy dög mellett az úton, ha kisarkantyúzzák az életét, akkor se. Ha pedig egy automobil jön, akkor ez az égbe ugrik fel. És olyan természete van, hogy nem szeret lépésben menni. Nem megy ez jó lépésben az Istennek se. Ézt... ezt nem lehet másnak lovagolni. Erre... erre nem ülhet fel más. Haragosan kapkodta ide-oda barna nagy fejét és mérgesen mutogatta a kezével is, hogy ez... nem olyan ló ez. Ezt meg nem üli más. De se a harag se a magyarázat nem használt. Le kellett szállnia a lóról, és fel kellett ülnie a kocsi bakjára a kocsis mellé. Lemászott a lóról és felkapaszkodott a
