Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 433 És Iveszics és Bernauer és Matics István a 22. gyalogezredből és Schneemann Mihály, a 61. gyalogezredből, egyik a másik szavába belevágva elmondják, milyen dolga volt a hadifogolynak a szerbeknél.- Fiatal suhancokra bízták a felügyeletet - mondja az egyik. És akivel nem voltak megelégedve, azt ütötték. Fiatal suhancok ütöttek öreg katonákat.- Az étel ehetetlen volt - mondja a másik. Mindig éheztünk. Húst soha nem láttunk. Kenyeret se kaptunk eleget.- A pénzünket rögtön elvették - mondja a harmadik. Amikor engem elfogtak, egy szerb katona rögtön elvette a százötven koronámat. Panaszt tettem egy tisztnél, és a tiszt ezt felelte: „Fogja be a száját. Örüljön, hogy él."- A ruháinkat is elvették. Majd megfagytunk.- Mind betegek lettünk. Én is tífuszt kaptam.- Én is.- Én is. Tízezer fogoly halt meg tífuszban.- Húszezer! [Hatvanezer.] Megállítom a panasz áradását egy kérdéssel:- Hová vitték innen Kragujevácból az itt fogva volt osztrák-magyar katonákat?- A szerbek azt mondták - felelik -, hogy a montenegrói határra viszik őket.- Onnan Angolországba és Franciaországba.- A szerb hadsereg is elmegy Franciaországba és Olaszországba.- De Péter király elbújt Topolán. Ott maradt. Sándor trónörökös pedig repülőgépen elszállt az angolokhoz. A szerb katonák beszélték, hogy itt repült el Kragujevác felett, és fehér zsebkendővel intett le a repülőgépről. A valóság itt már nagyon erősen keveredik a költészettel, és ezért újra inkább személyes élményekről kérdezősködöm. Matics Istvánon az az érdekes, hogy tetőtől talpig igen jó civil ruhába van öltözködve. Hogyan jutott ehhez a civil ruhához, csinos felöltőhöz, mutatós utazósapkához? Matics István - nagyon szép fejű dalmata - nyugodtan feleli:- Mikor hallottam, hogy a mieink útban vannak Kragujevác felé, elmaradtam a csapatunktól. Találomra bementem egy házba. Senki sem volt otthon. Az előszobában ott lógott ez a ruha. Leakasztottam. Felöltözködtem beléje. Azután elbújtam egy pincébe és vártam a mieinkre.- Rossz volt a szerb fogság? Matics István vállat von.- Azt akarták - mondja -, lépjek be a szerb csendőrségbe. Ütöttek.
