Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
434 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Neki sem volt jó dolga szerb fogságban. Hát Schneemann Mihály, temesvári kőműves legénynek? Schneemann sebesülten került fogságba; fogságban tífuszt kapott; mikor felépült, a kórház udvarán dolgoztatták.- Hiszen ki lehetett volna éppen bírni - mondja. De én inkább elbújtam a padlásra, és egy hétig voltam odafent a padláson, csakhogy kiszabaduljak. Van itt még egy Skvor Mátyás nevű katona a 102. gyalogezredből. Népfelkelő. A negyvenedik évhez közelebb van, mint a harmincadikhoz. Beszélni nem tudok vele, mert csak csehül tud. De hallom, hogy ő is egy hétig bujdokolt és éhezett, hogy vissza tudjon jönni. Most ingadozó lábbal botorkál ide-oda az épületek között, nagy szemmel tízszer megnéz minden császári és királyi felszerelési tárgyat, és ha akad valaki, aki meghallgatja és megérti, ahhoz újra meg újra beszélni kezd. Sápadt arca megélénkül, vértelen ajka felett remegni kezd vöröses bajusza, és a szeme újra meg újra megtelik könnyel. Nem tudok vele beszélni, de fölösleges is volna vele beszélni. Ha megnézi az ember, már tud is róla mindent. A többiekhez van még egy kérdésem;- És reméltétek-e a hosszú, tizenegy hónap alatt, hogy a mieink még valaha eljönnek idáig? Nem tudnak felelni. Vonogatják a vállukat:- Hát... hát... néha hittük, néha nem. Néha hitték, néha nem. De a mieink most itt vannak és ők elbújtak volt - ki pincébe, ki padlásra - és éheztek volt azért, hogy újra jelentkezhessenek nálunk. A háború tizenhatodik hónapjában az embernek megvan a maga nézete a hősiességről, de aki ezekkel az emberekkel beszélt, aki hallotta Ivesics Milán nyilatkozatait a szerbekről, és látta Skvor Mátyást sírni, amikor egy ismerős tisztre bukkant, az elhiszi ezeknek, hogy tizenegy hónapi fogság után inkább hajlandók ideát a halállal szembenézni, mint odaát biztonságban élni. A szerb visszavonulás, Pester Lloyd A. 1915. november 23. IA Kövess hadseregének előrenyomulása folyamatos és megállíthatatlan. A csapatoknak rendkívüli nehézségeken kell úrrá lenniük. A hegyvidék, ahová mostanra a teljes sereg mélyen behatolt, gyéren lakott, szegény környék, mely kemény próbatételeket tartogat az utánpótlás biztosítása szempontjából, mivel nagyobb szállítóeszközök előrejutása itt lehetetlen. Mégis, a Kövess-hadsereg szervezettsége és felszereltsége ezeket az akadályokat is legyőzi. A hegyekben folyó küzdelem az utóvédharc jellegével bír. Itt minden hegycsúcs lehetőségeket ad a védekezésnek, s ezért mindegyik megszer
