Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
430 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSfTÁSAI elesett, a Pasics sajtója akkor is azt mondta, hogy mindez semmi, és Oroszország győz, és a Szerbia ellen való új offenzíva hírére az egész Pasics- sajtó azt mondta, hogy blöff.- És önök mit gondoltak? És az ország mit gondolt? Nem gondolták, hogy ez az offenzíva egyszer csak mégis elkezdődik?- A Pasics-sajtó azt mondta, hogy blöff az egész.- Egyszóval az ország nyugodt volt és bízott. És így éltek át nyolc hónapot. És ez alatt milyen volt az élet? Hát az élet... rendes volt, nyugodt, semmi nagy baj nem volt. Az üzletek folytak; Szalonikin át sok minden érkezett az országba; fellépett ugyan a drágaság, így egy kiló cukor ára négy dinár volt, de bizottságok alakultak, amelyek azután nagyban beszerezték és kis nyereségre adták el az árukat.- Szóval nyugodtan és bizakodva éltek. És amikor az offenzíva megindult és Belgrád elesett? A polgármester vonogatja a vállát.- Azt hallottuk - mondja -, hogy Szalonikiben nagy francia csapatokat szállítottak partra.317- És mit tudtak a megindult harcokról?- Két hét óta nem kapunk újságot. Nem tudtunk semmit. A bulgárok- ról se tudtunk semmit. Állítólag elfoglalták Vranját. De ezt is csak úgy hallottam.- És a többiek itt Topolán?- Mikor vasárnap a közelben egy repülőgép bombát dobott le, mindenki elmenekült. A polgármesterné asszony, aki hűségesen ott állt a férje mellett, ekkor megszólal. Nagyon keserűen, nagyon panaszosan mondja:- Akkor, vasárnap a két lányom is elmenekült. A vejeim katonák; a két lányom fogta a gyerekeket és elmenekült. Most nem tudom, hol vannak. A polgármester urat ekkor hivatalos ügyekben hijják, és mi elmegyünk. A topolai házak girbegurbán: piszkosan és elhagyottan állnak egymás mellett. Egy kis ház előtt három asszony áll és vagy tíz gyerek. - Mit csinálnak itt? - Itt laknak. Összeköltöztek. Két asszonynak a férje katona, a harmadiknak a férje elesett a bolgárok elleni háborúban. Vasárnap ők is menekülni akartak, de kocsijuk nincs, kocsit kapni nem lehetett, hát itt maradtak. Összeköltöztek, mert így nagyobb biztosságban vannak.- Gondoltuk - mondja az egyik mosolyogva -, ha meg akarnak ölni bennünket, hát megölnek bennünket. De ettől most már nem tartanak. Csak attól tartanak, hogy nem lesz mit enniök. Elbúcsúzunk tőlük és tovább megyünk. Egy házra fehér 317 Az angol-francia csapatok 1915. október 5-én szálltak partra Szalonikiben.
