Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 431 papiroslap van kiragasztva. A papirosra előbb magyarul, azután németül ez van ráírva:- Itt magyar asszony lakik. Bemegyünk a házba és megismerkedünk a magyar asszonnyal, Vesz- nics Sztojánné Babarci Máriával. Nem fiatalasszony már; húsz évvel ezelőtt hozta el Szegedről az ura; magyarul már kissé akadozva beszél, a szegedi akcentusát is egészen elveszítette. Beszédes, jókedvű, fürge asz- szony. Elmondja, hogy a ház az övék, birtokuk is van, szőlejük is van. Az ura sokat járt Budapestre; kereskedett mindenfélével, sertéssel, búzával, kukoricával, szilvával. Pénzük is van, biztos helyen. Jól ment a dolguk. A férje most katona ugyan, de majd hazajön, akkor azután folytatódik a régi szorgos, jól kereső, a megelégedett élet. De Vesznics Sztojánné Babarci Mária most is nagyon elégedett és nagyon jókedvű asszony. Mikor elmegyünk, az utcára is kikísér bennünket, hogy jókedvű és hangos búcsút vegyen tőlünk. Búcsúzás közben még eszembe jut valami, és mielőtt elmegyünk, megkérdezem:- Igaz, hát gyerekei vannak-e?- Voltak - feleli Babarci Mária derülten. Meghaltak. Jobb is ilyen világban. Nem igaz? Akik elbújtak, Pester Lloyd M. 1915. november 20. 8-9., Az Érdekes Újság 1916. február 6. 23-24. A kragujeváci nagy katonai raktár előtt foglyok állnak. A mező túlsó végéről két szuronyos baka kíséretében újabb fogolytársaság érkezik. A régiek megnézik az újakat, az újak megnézik a régieket. Az újak tekintete még kérdő és zavarodott, a régiek közül egy páran már bizalmasan és egyetértőén rámosolyognak az újakra. Majd megértitek ti is, hogy jó, ha a halálos fáradt inakat nem kell szakadásig megfeszíteni, és ha nem kell éhezni, ölni és meghalni. Miránk, szegény szerb parasztokra a háború véglegesen elintéződött. A nagy téren és az épületek között azonban, elvegyülve a mi elfoglalt katonáink közé, és tőlük mégis különválva, egy másik különös társaság is ődöng. Az egyiken szerb katonasapka van ugyan és a másikon angol kato- naköpenyeg de azért ezek semmi esetre sem szerbek. Ismét egy másikon civilkabát látható és a következőn viszont teljes civü utazóruha, de ezek azért semmiképpen sem civil emberek. Állnak, nézelődnek, nagy szemmel bámulják meg a parancsnokság sokágú üzemét, mintha soha még ilyesmit nem láttak volna, boldogok, ha megszólalhatnak: az osztrák-magyar hadseregnek szerb hadifogságból elszökött katonái ezek.
