Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 427 elképzelte, hogy a kripta lent úgy rejti magába egykor majd évszázadok halotti dicsőségét, mint a kapucinusok bécsi kriptája. Amikor a világháború kitört, hol szárnyaló reményektől mámorosodott meg, hol aléltan kétségbeesett. Néha már egy nagy új birodalom királyának érezte magát, néha dideregve gondolt Temesvárra és Genfre. A múltkor, szombaton vagy vasárnap, október huszonharmadikán vagy huszonnegyedikén még sokáig imádkozott a fehér márványból épült templomban, amelyet fogadalma szerint - vájjon mikor tette ezt a fogadalmat? - felépíttetett. Azután még egy pillantást vetett házának kőből faragott kétfejű sasos címerére, amely a templom nehéz érckapuja felett van. [sic!] Még egy pillantást vetett a szerb címeres Szent György lovagra, aki a kapu felett lévő mozaik képen ledöfi a sárkányt, azután Topolán, a Karagyorgye ősi faluján át elutazott dél felé, ahová három hadsereg ércgyűrűje szorítja a szerb hadsereget. Két napra rá jöttek a mieink. Az alig elkezdett parkban, a domb körül most elhagyott primitív lövészállások vannak; egyik-másik primitív lövészállás elé a templom mellől hurcolt el fedezéknek egy márványdarabot a szerb lövész. Az Oplenacon a sáros fekete völgy és piszkos kis házak felett úgy áll ott a fehér és ragyogó, egész Szerbiában páratlan, az egész szerb világtól annyira elütő, szerb földhöz, szerb éghez annyira nem illő és egészen el sem készült márványtemplom, mintha a vakmerő szerb fantázia és a mértéktelen szerb vágyak akartak volna maguknak örök emléket állítani. Szerb interieurok, Pester Lloyd M. 1915. november 10. 9-10., Az Érdekes Újság 1916. február 20. 25-26. Szerény házacska alacsony szobája Belosavci faluban, a belgrád-kraguje- váci út mentén. Polgári vaságyak, de tarka paraszttakarók. Az egész szoba és az egész ház átmenet a parasztszobából, a kispolgári szoba és a parasztházból a polgári ház felé, aminthogy az embernek Szerbiában az az érzése, hogy az ország gazdasági és kulturális fejlettségének megfelelően minden szerb ember vagy paraszt vagy átmenet a parasztból a kispolgárba. A belosavci ház kis szobájában - rajtunk, a két vendégen kívül - van egy öregasszony és két fiatalasszony, egy öregember és két kisgyerek. Az öregember bankszolga volt Belgrádban; az öregasszony a felesége; Belgrádból idemenekültek az asszony apjának a házába. Az egyik fiatal- asszony a menyük; a férje tanító volt; meghalt. Az egyik gyerek az övé. A másik fiatalasszony férje unokaöccse az öregasszonynak; ötven éven felül van, de katona. A házaspárnak vendéglője volt itt a közelben, de a fiatalasszony nem mert ott maradni. Idemenekült és magával hozta a gyerekét is. Övé tehát a másik gyerek.
