Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
428 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Most ülnek mind az egy szobában - a háznak ezenkívül még csak egy szobája van néznek ki a kis ablakon a sáros utcára, amelyen reggeltől estig csapatok mennek előre és egyelőre nem mernek kimozdulni a házból. Irántunk azonban teljes a bizalmuk. Cukorba főtt gyümölcsöt hoznak és kis üvegtálban két kanalat. A kanállal illik egy szemet venni a cukros gyümölcsből, illik utána egy kortyot inni a pohár vízből, amely egyidejűleg átnyújtatik, és lehetetlen visszautasítani a kis csésze feketekávét, amely erre következik. Az öregember - a bankszolga - elmondja nézeteit a helyzetről:- A szerb hadsereg nem tud ellentállni a szövetséges seregek támadásának. Hiszen a fiatalok már nincsenek is meg. Mind elpusztultak. Pasics borzasztóan tévedett, amikor ezt nem látta előre és Oroszországra számított. Ezt mondja az öregember, a belgrádi bankszolga. A felesége - az öregasszony - inkább kérdezősködik. Mikor azt mondjuk neki, hogy fiatal korában nyilván igen szép volt, akkor rögtön előhozza a sarokból aranykeretes nagy arcképét, azután boldogult anyjának aranykeretes nagy arcképét is. Fotográfia után készült krétarajz. Az egyik fiatalasszony - az özvegy - keveset beszél, félénken szólal meg, és hamar elhallgat. A másik fiatalasszony - a vendéglősné bátrabb és indulatosabb. Panaszkodik a háborúra, a háború nyomorúságára, és amikor arról van szó, hogy a férje ötven éven felül van, akkor ezt mondja:- A lányoknak öreg emberekhez kell férjhez menniök; a fiatalok mind meghaltak. A szeme könnyes lesz. Egy ideig törülgeti a kötényével a könnyeit, azután feláll és kimegy sírni. Mikor kisírta magát, visszajön, de a kötényét most is egyre könnyező szeméhez emelgeti. Most már a falu életéről van szó és erről nyugodtabban tud beszélni. Különös bajuk az elmúlt hónapokban nem volt. Nem nélkülöztek. De persze csak az asszonyok, gyerekek és öregemberek voltak itthon.- Minden háznak - mondja - van két-három halottja. A család kihalt. A házat be lehet zárni. Azután más dolgokról beszélgetünk, azután elbúcsúzunk. Minden jót kívánnak, minden jót kívánunk. „Zbogom!" „Zbogom!"311 Egy másik ház. Topolán a polgármester háza. A polgármester úr kereskedő. Az utcára nyílik az üzlete. Most be van zárva és szuronyos őr áll előtte. A polgármester csak néhány napja polgármester. Amikor a király elment onnan fentről, a királyi villából, és amikor a szerb hadsereg elvonult, és amikor egy repülőnk a közelben bombát dobott le, és a topoliak nagy része is rémülten menekült, akkor az itt maradt néhány ember 311 Isten veled! (szerb)
