Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 421 osztálya harcol. Délen a szemhatárt a Kragujeváctól délre fekvő hegylánc zárja el. Azon innen van egy alacsonyabb dombsor; a kettő között fekszik Kragujevác. Az innenső dombsorok alján fehér füstfelhők telepedtek le, és a dombok felett néha fény cikázik fel. A Gallwitz ágyúi dolgoznak ott. A szerb ágyúk reggel még próbálgattak felelgetni a német ágyúknak, de tizenkét óra felé ez az ágyúharc elhallgat. A mi csapataink tegnap még az Ugljarevacka Glava-Lupoglav vonalon álltak. Két napig köd volt, az ágyúink nem dolgozhattak. Ma reggelre nagy félkörben félelmes ágyútömeg vonult fel a szerb állások ellen. A szerbek hamar elvonultak, a mi csapataink ma délben elérték a Vrbica- Pajazitovo vonalat. Most déli tizenkét óra van. Balfelé a német ágyúk elhallgattak; előttünk is nyugalom van. A közelünkben egy barnászöld mezőn szintén kékellő gyalogos csapatok: a hadosztály tartaléka; messze elöl két sötét magas csúcs, az egyiken - tisztán lehet látni - a szerbek megfigyelője ütött tanyát. Bal felé a színes hegyoldalon szép kis házak fehérkednek. Csend van. A hadosztályparancsnok beszélget a vezérkari főnökével. Tizenkét óra tizenöt perckor B. kapitány, a hadosztály vezérkari főnöke odamegy a telefonhoz. Kezébe veszi a készüléket és lassan, nyugodtan, tagoltan bemondja azt a parancsot, hogy a Lak-vonalat el kell foglalni. Az út felől ekkor egy huszár lovagol fel a dombra és hangos szóval keresi B. századost. Jelentést hozott. B. kapitány átveszi a jelentést. A jelentésben az van, hogy a szerbek a Magarece brdon és a Vidrovacka glván megállották. A tüzérségük a Parlogon van Vrbica lövési iránnyal. A jelentés elolvastatik, és a parancs, amelyet a vezérkari főnök bemond a telefonba, a jelentés alapján megváltozik. Előrenyomuló dandárjaink útja a Magarace brdon és a Vidrovacka glván át fog vezetni. A vezérkari főnök részletes utasítást diktál bele a telefonba. Schluss; mondja azután; leteszi a kagylót, és azt a parancsot, amelyet az imént a telefonba diktált bele, most itt - tollba? nem - ceruzába diktálja bele. A parancsot itt most két példányban leírják; az egyik példány megy előre; a másik itt marad. A vezérkari főnök nyugodtan, folyékonyan diktál; első pont, második pont, harmadik pont... mint ahogyan könyv nélkül tudott szöveget diktál valaki. A többi urak állnak és várnak és nézegetnek le a völgybe. Lent egy úton rendezett, hosszú csapat vonul előre; gyalogság, tüzérség. Ezek a mieink. Messze mögöttük, fent a hegyen néhány siető lovas alakja jelenik meg. Szerbek. Hová mennek? Visszavonulnak? Egészen közel ide van egy zöldes barna hegyoldal, rajta pontosan láthatók a lövészárkok. Erre a hegyoldalra a legutóbbi előnyomulásunk idején egy szerb század fészkelte be magát. Az ágyúink tűz alá fogják őket. A tisztjeik elestek. A szerbek erre kitűzték a fehér lobogót. A mieink azonban gyanakszanak a szerbek fehér lobogójára, és a tüzérség ezért zárótűzzel elzárta a
