Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
416 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI hömpölyög egymással szemben a két népvándorlás. Az országút szélén a távíródrótok megereszkedetten és szakadozottan hevernek a földön. A szerb dicsőség hárfájának elszakadt húrjai. Beszélgetés egy tartalékos kapitánnyal, Az Érdekes Újság 1915. december 5. 23-24. P. K. a szerb gyalogság másodosztályú tartalékos kapitánya állott a ház előtt, a szegényes ámbituson,284 és nézte az osztrák-magyar hadsereg végtelen trénoszlopait, amelyek a falu sáros utcáján hajnal óta hömpölyögtek előtte. Én is a trént néztem, és észre sem vettem volna talán a tartalékos kapitányt, ha egy altisztünk két gyors gesztussal, és három halk szóval nem figyelmeztet rá. Ekkor feléje fordultam; ő is felém fordult; én pedig haboztam, de ő már megmozdult, erre bemutatkoztam neki, ő is megmondta nevét, rangját, amint illik, én megkínáltam szivarral, ő szívesen fogadta, és két perc múlva barátságos beszélgetésbe voltunk merülve. A beszélgetés német nyelven folyt. Honnan tud a kapitány úr németül? P. K. rám néz. Széles, karcsú alakján puha szőke fej ül. A szeme - fátyolos, fáradt, vérrel befutott szeme - kék. Csak nem germán a szerb hadseregnek ez a másodosztályú tartalékos kapitánya? Nem.- Berlinben voltam egy esztendeig. Ott tanultam meg németül. Vár egy másodpercig, azután előre felel egy ki se mondott kérdésre:- De később úgy jött, hogy a tulajdonképpen való foglalkozásomat nem folytathattam. Udvari alkalmazott lettem Belgrádban. Úgy? Udvari alkalmazott? Egy kis hallgatás keletkezik. De P. K. kapitány nem szívesen hallgat. Nyilvánvalóan tele van a közlés vágyával; és a legelső emberrel, akivel beszélgethet, szeretné elintézni legalább a maga részéről a világháború valamennyi vitás kérdését.- Én nagyrabecsülöm - mondja - a német kultúrát és civilizációt; és akármennyire óhajtottam is, hogy mi győzzünk, a legnagyobb veszteségnek tartottam volna az emberiség számára, ha Németország megsemmisül.- No hiszen... ez a veszedelem... ugyebár... egészen elhárult. P. K. kapitány nem felel. Lenéz az utcára, ahol végtelen folyamban hömpölyög előre az osztrák-magyar trén, hallgat egy kicsit, azután végigsimítja a homlokát.- Bocsánatot kérek - mondja -, fáradt vagyok és ideges. Napok óta nem aludtam. És az ágyúk. Az Önök ágyúi... Vonaglik a szája és úgy tetszik: vérrel befutott kék szeméből mindjárt könnyek törnek elő. 284 egyik oldalán nyitott tornác, folyosó vagy veranda
