Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 415

megértse... egy botból és konyharuhából készült... de most valóban nem más, mint egy fehér zászló. - Egy asszony, két ökör, egy csomó gyerek és egy fehér zászló.

És az első asszony és az első szekér után most már egyre jönnek: asz- szonyok, szekerek, gyerekek és öreg emberek. Tehenek a szekerek után: tyúkok a féltékeny kézben; konyhaedények a szekerekre kötve és batyuk a hátakon. És minden megrakott szekér olyan, mint egy piszkos, nagy fészek és minden piszkos fészekben öt-hat emberfióka. És minden szekéren rajta a fehér zászló.

Egy gyalogos karavánt megállítunk. Hogy hová mennek. - Mennek vissza a falujokba. - Miért jöttek el? Kergette őket valaki? - Senki se kergette őket; féltek az ágyúktól.- És most tőlünk nem féltek?

Egy asszony nevetve bizonyítja, hogy nem. Azután megokolja a bizodalmát:- Mert mégis előbb jön az Isten és csak azután jöttök ti.

Ebben neki igaza van. A karaván tehát tovább vonul. Mögötte jönnek új karavánok; és - fehér zászló a kocsin - mennek szembe az előre hömpölygő hadsereggel. A gyászos szerb országúton két népvándorlás hömpölyög végig: az osztrák-magyar hadseregé és a falvaikba visszatérő szerb nőké, aggastyánoké és gyerekeké.

Mladenovác tájékán az ember találkozik a vasúti sínnel. Ezen a sínen rohant végig valaha - mikor? hány évvel ezelőtt? - a keleti expressz. A sín most elhagyatott, csak a mladenováci állomás előtt áll egy csomó vasúti kocsi, amelyet a szerbek itt hagytak.

Mladenovác már város. Emeletes házai vannak. A házakon fehér lobogó. A lakosság egy része itt maradt. Mladenovácon túl azután ott van Markovac. Markovacon túl Kopljarasba mehetni, és ezen túl a háromszázas magaslati pont. Ha az ember itt megáll, előtte vannak azok a hegyek, amelyek mögött Arángyelovác van. Október huszonötödikén alkonyaikor itt még látni lehetett valamit és hallani lehetett valamit abból a csatából, amely a magaslatokon át elvonult Arángyelovác felé.

Elzüllött, elvadult szőlőben állottunk. Balra tőlünk nagyon messze - szerb srapnellek füstfelhői jelentek meg egy hegyoldalon. Előttünk a hegy gerincén mozdulatlan lovasoszlopok állottak. A hegyen túl gyalogsági fegyver kerepelt és gépfegyver fortyogott. A völgyben csinos fehér házak állottak élettelenül, és a házak tájékáról szakadatlan, ideges kutyaugatás hallatszott. Az egész vidék néptelen volt és mozdulatlan. A csata, amelyet még utolértünk, most újra eltávolodott tőlünk. A hegygerincen túl a németek bevonulnak Arangyelovácba. Az ágyúk egymásután hallgatnak el, elhallgat a gépfegyver is, és a halott vidékre leszáll a kékes-szürke este. Indulunk visszafelé. A kragujeváci úton még mindig