Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

SZERB FRONT 1915 I 413

jain ott van a domború, préselt angol címer és alatta az ősi jelszó: Dieu est man droit.282

Szerb tájkép, Pester Lloyd M. 1915. november 7.1-2.,

Az Érdekes Újság 1916. január 30. 22-23.

Barna mezőn fekete varjak ülnek. Szemközt velük, két lépésre tőlük, vö- rösbama kóbor kutya. Pár lépésre oldalt tőlük esett lónak fehérre rágott domború csontváza. A kövér varjak komolyan, pohosán, pontosan állnak sorban a kutya előtt. Elégedett üzletfelek komoly tanácskozása egy mihamar várható zsíros üzletről.

Az ég ólmosan szürke. Az eső makacsul esik; eláll; azután újra megered. Az országút két oldalán zilált kukoricakórók állnak; azután meg- műveletlen barna mezők jönnek; nagy néha egy darab felszántott zsíros feketeföld. Azután a kukoricakórók is elmaradnak, levágták őket; csak a kórók tövei állnak ki a feketeföldből, mint egy-egy csonka testdarab. A szomorú földek között vigasztalanul mászik előre a nagy országút, mely Belgrádból Kragujevácba és Arangyelovácba visz. Órák hosszat mehet rajta az ember, és nem lát egy házat az út szélén és nem lát egyetlen élőlényt. A szerb főváros vidéke békeidőben is olyan lehet, mint a temető.

Az a néhány ház, amely az út szélén áll, most homályos, piszkos ablaküvegével úgy néz ránk, mint egy haldokló. Belgrádtól napi járóföldre civil ruhás embert egyetlenegyet se lát ennek a kietlen útnak a vándora. Akit a fekete úton néha-néha látsz, az katona, osztrák vagy magyar vagy német. Az országút két oldalán ott állanak a telegráfoszlopok, de a drótjaik meg vannak tépve és egy-egy drótszál földig ereszkedett le. Az oszlopokon néhol bakák állnak odafent és a kuszáit drótokkal bíbelődnek. Az út mély sarában hosszú kocsioszlopok vonszolják magukat előre. A sík vidék nemsokára hegyes-dombos lesz; a fekete út felkanyarog a véres Avalára;283 a lovak feszülő inakkal harcolnak a hegy ellen, és a mély sár ellen, és azoknak a lovaknak, amelyek odaátról a Szerémségből jöttek át ide - a Szerémségben patkolatlanul járnak a lovak - a szerémségi lovaknak vér csurog a patáiból.

Pihenő trén mellett megyünk el. Két magyar katona kocsis beszélget.- Csúnya egy országút - szól át egyik a másiknak.

A másik csendesen megrázza a fejét:- Mégsincs olyan csúnya - mondja komolyan - mint Galícia.

282 Isten az én törvényem, (francia)

283 hegy a mai Szerbia területén