Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915

412 i BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI

grádból. Játszott már Újvidéken is. A megszólításra azonban pontosan és bőségesen válaszol. A telefont kezelte a hadosztálynál. Negyvenkilenc éves. Nem bírta tovább. - Hát azt meg tudja-e mondani, nagyon pusztított-e a szerb hadseregben a tífusz. Megtudja:- Többen haltak meg tífuszban, mint a háborúban.- És most sok-e a betegség a hadseregben?- Most nem. A hadsereg egészséges, de meztelen és mezítláb van.- De az nagy baj ám, nem?

A szerb színész mozdulatlan arccal feleli:- Szerbia elkészült. Nincs többé Szerbia.- Miből következteti ezt?- Az én zászlóaljam - feleli - hétszáz emberrel ment Belgrádba és háromszáz emberrel jött vissza.- De ez nyilván nem lesz mindenütt így.- így van a 7. gyalogezred harmadik korosztálya, a 10. káder-ezrednél (Cadre Regiment, így nevezik a szerbek a tartalékosokkal hadilétszámra emelt sorezredeket) és a 14. gyalogezreddel második korosztályánál. Ezekről pontosan tudom, mert én kezeltem a hadosztály telefonját.- De hiszen a franciák jönnek segítségetekre.

Ekkor meglepő dolog történik. A rongyos, fáradt és tépett parasztok hangos nevetésbe törnek ki. Nevetnek, integetnek, gúnyosan kiabálnak.- Azok - mondják csúfolódva - már három hónap óta jönnek. Ezt mi már nem hisszük el.

Hónapok óta mondják nekik, hogy a franciák jönnek. Most nyilván akkor se hinnék már el, hogy a franciák jönnek, ha a tulajdon szemükkel látnák őket. A franciáktól ők már nem várnak semmit. Egyikük a barna kötött ujjasát mutatja.- Ezt küldték a franciák.

Az oroszok is küldtek valamit. Egyikük a kenyérzsákját mutatja:- Ezt küldték az oroszok.

És az angolok?- Ezt a csizmát. És ezt a köpönyeget. Mást nem.

Egy pár kötött ujjast, egy pár csizmát, kenyérzsákot, köpenyeget küldtek. Egyikből se annyit, hogy minden szerb katonának jusson. A szerb parasztok nem nagyon büszkék a szerb nemzet hatalmas szövetségeseire. Állnak a sárban; várnak; vágyódva nézegetnek a tábori konyha felé, és fázósan húzzák össze sovány vállukon köpönyegeiket. A köpenyegek egy része egészen elrongyollott. De látni jó köpenyegeket is. Ezeket az angolok küldték. A fáradt szerb parasztok köpenyegének érc gomb-