Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
408 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI telek vannak rajta; hátul lépcső, elöl egy zsámoly. - Mi lesz itt? - Kémet végeznek ki. Telefonvezetéke volt. Az állásainkat elárulta a szerbeknek. Fél háromkor akasztják. A gyalogjárón néhány katonatiszt álldogál; a hátunk mögött egy kis vendéglőben szomjas katonák söröznek; odaát az utca túlsó oldalán most nyitottak ki egy üzletet; szekerek jönnek és tovább mennek, őrjáratok jönnek és mennek; a bitófa áll a tér közepén, néhány ember figyelmesen megnézte, de a többiek nyilvánvalóan nem törődnek vele. Fél három tájban a kocsink újra a Moszkva-szálló előtt visz el. Azóta itt nyilván mindennek vége már. - Nem. A frissen ácsolt bitófa ott sárgállik még a kis térség közepén, és a kanak273 felől gyors lépésekkel kanyarodik be erre balfelé egy szuronyos csapat. A szuronyok villámgyorsan kettős kört formálnak a sárga faoszlopok köré, a térről összeszalad egy pár ember, azok körben megállnak a szuronyok körén kívül. Katonák, civilek összesen nincsenek százan. A szuronyos kör közepén hivatalos aktus kezdődik. Egy katonatiszt fehér papiros lapot vesz a kezébe és olvasni kezd; amit mond, nem hallja az ember a saját szíve dobogásától. Az elítélt ott áll bent a körben, néhány lépésnyire az oszloptól. Minden utak végső útjára induló ember - ember, embertársam, ki vagy? Mi voltál ezelőtt, mi vagy most, mit gondolsz, mit érzel, mi lesz veled? Áll ott a kör közepén; mellette egy ősz szakállú pap. Áll a kör közepén, keskeny vállal, beesett arccal, hajlott orral, vékony, barnásvörös bajusszal - ez az ember űzte a világ legvakmerőbb játékát a halállal? Mi ez? Kis ügynök, szorgos hivatalnokocska, udvarias kereskedőcske? Ez kísértette a halált, amíg a halál eljött... már útban van... mindjárt itt lesz érte? Áll a kör közepén. Nem figyel az ítéletre. Mit mondhat neki már emberi szó. De mire figyel hát? Keskeny ajka össze van zárva és kutató szeme ide-oda siklik a szuronyok körén át. Mit néz? Mit keres? Mire vár még? Az ítélet felolvasása befejeződött. Az őszszakállú pap előrelép. Sokkal magasabb az elítéltnél. Lehajol hozzá és beszél hozzá. Mintha felnőtt ember beszélne egy gyerekhez. A nyakából leveszi lila színű stóláját. Az elítélt térdet hajt. A pap beburkolja a stólával az elítélt fejét. Eltelik néhány másodperc. A pap leveszi a stólát az elítélt fejéről. Az elítélt kiegyenesedik, és lassan keresztet vet. A pap oldalra lép, néhány halk szó, és három katona lép oda az elítélthez. Lerántják a kabátját; gallértalan, sovány nyakán most sápadtan ül szegény feje. De az arca mozdulatlan és a szeme kutatva jár ide és oda. Az elítélt kezét összekötötték; két pribék megfogja és felteszi a zsámolyra; a hóhér felmegy hátul a lépcsőn és a sovány nyakra teszi a hurkot. 273 vasútállomás, posta-, táviró- és távbeszélőhivatal
