Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
SZERB FRONT 1915 I 407 A koriak271 tájékán, a széles Milán király utca272 közepén két lovas jelenik meg. Szürke egyenruha. A fejükön sisak. A kezükben lándzsa. Német dragonyosok. A lovaik lassan lépegetnek, és a nyugodt, szürke lovasok és a mozdulatlan és karcsú lándzsák mögött egyszerre valami tarka, izgatott és fájdalmas élettel telik meg a hallgató utca. Elöl jön egy öregember, öreg szerb paraszt. Hajlott orr és bozontos fehér szakáll a barna arc körül. Bocskoros lábát puhán rakja rá a gyalogjáróra, hajlott, öreg, fázós válla köré tarka szőnyeget csavart. Utána nők jönnek. Öregek és fiatalok; közöttük kis gyerekek; az asszonyok közül sokan a hátukra vették a gyerekeiket. Azután megint egy öregember: azután megint asszonyok és gyerekek. Bocskorok. Kék és zöld harisnyák. Tarka szőnyegek. Egy-két telerakott kocsi a kocsiúton. Azután megint a gyaloglók hosszú sora, csupa öregember, asszony és gyerek; férfi hatvan éven alul és tizenöt éven felül nincs közöttük egyetlenegy se; tarka és gyászos karaván, egy kis falu [Ripanj] egész otthon maradt népe. A lovasok lassan mennek elöl, mögöttük elnyúltan, szakadozottan, kis és nagy csoportokban egy tűzvonalba került falu népe. Tegnap óta jönnek; engedelmesen és tompán mennek előre; van közöttük, aki nevet és van, aki álmélkodva és mosolyogva bámulja a belgrádi utcát; van, aki sorsot látó sötét szemmel néz maga elé és nem tekint se jobbra, se balra. Az anyák pedig viszik a gyerekeiket. Görnyedt asszonyhátak, súlyosan lelógó gyereklábak. Egy kisfiú megy az anyja mellett, nem szólnak egymáshoz; a kisfiú maszatos arcán csurognak le a könnyek. A karaván megnyúlik, kinyúlik, elnyúlik. Akik hátul jönnek, azok a gyengébbek. Egyre hangosabb gyereksírás hallatszik. Az ég szürke és alacsony, és a szerb szél a csontjáig fütyül az embernek. A karaván elvonult. Utolsónak egy asszony megy, aki taligát tol maga előtt. A taligán egy gyerek fekszik. Élő? Halott? - A taliga mögött megint két német dragonyos. Az egyik leszállóit volt a lováról. A jobb kezében a lova kantárszára, a bal kezében egy kis lépésekkel lépdegélő kis szerb gyerek keze. Ezt a gyereket ő vezeti; és így mennek hárman végig Belgrád utcáin: a középen a dragonyos, jobbra a lova és balra a kis szerb gyerek. Most délután fél kettő van. A Moszkva-szálló tarka épülete előtt ismerősökkel találkozunk. Állnak a gyalogjárón és figyelmesen néznek egy frissen gyalult faoszlopot, amely a kocsiút közepén áll. A frissen gyalult faoszlop ezt a figyelmet meg is érdemli, mert a maga egyszerűségében nem más, mint egy teljes művészettel elkészített bitófa. Karikák és kö271 nagyobb ház, udvarház, szeráj, éjszakai szállás (török) 272 „Kérem, szívem, mondja meg papának, hogy tárcámban a Milán király utcát javítsa ki Mihály fejedelem utcára." (Biró Lajos 1915. október 21-én kelt levele)
