Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Szerb Front 1915
406 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI Belgrádi séta egy hideg őszi napon, Pester Lloyd M. 1915. október 27. 9-10., Az Érdekes Újság 1915. november 20. 23-24. Egész éjjel jajgatott a szél. A kosovo ez, a szerb hegyek szele, zord és konok szél, amely csontjáig fütyül az embernek, és hetek telnek el néha, amíg megpihen. Reggelre kelve esett az eső és a zimonyi parton fázós katonák vártak rá, hogy valamelyik hajó átvigye őket Belgrádba. A Szávának és a Dunának nagyra dagadt vizébe mély árkokat vág a szél, és a szürkés, piszkos hullámnak fehér habtaraja van. Négy uszályhajót kapcsolnak össze egymás mellé; a négy összekapcsolt hajó fedélzete megtelik emberrel, lóval, szekérrel és hadiszerrel; a négy összekapcsolt hajót kötélre veszi egy vontatógőzös és megindul vele Belgrád felé. A négy uszályhajó között magasra csap fel a hab, átfrecs- csen a hajó orrán, és végigsöpör a lovakon, amelyek a fedélzeten hosszú sorban oda vannak a korlát mellé kötve. A lovak nyugtalanul dobognak; patáik ütésétől hangosan dong a hajó üres teste. A katonák gondosabban betakarják őket. Megnyugszanak és rágják a fakorlátot, amely mellé oda vannak kötözve. A vontatógőzös lassan dolgozza előre magát négyes uszályával, azután a belgrádi part előtt megáll. A horgonyok csikorogva ereszkednek le a vízbe. A híd el van foglalva; más hajók rakodnak ki; a mieink egy-két óra hosszat itt álldogálnak most a vízen. Mi csónakon megyünk ki a partra. A csónak egy vízbe zuhant vasúidhoz evez oda; a híd előtt kuszáit drótsövény van a vízben. A parton sár és piszok. Balra a Kalimegdán összelőtt katonai épületeivel; előtte a parton a leégett posztógyár; jobbra tőlünk néma házak. Az egyiken pontosan meg lehet számlálni, hány gránátot kapott. Minden gránát fél méter átmérőjű kerek lyukat vágott magának a falba. Az eső elállóit, de az ég szürke és alacsony. A belgrádi utcán hallja az ember a saját lépése kopogását. A kapuk be vannak csukva; a piszkos ablakok mögött nem látni életet; majd minden üzlet zárva; egy nyitott üzlet kirakatában semmi más nincs, csak egy piros és egy kék női kalapforma. Az utcákon tábori csendőrök cirkálnak; egy-két utcakereszteződésnél mozdulatlan lovon mozdulatlanul ül egy honvédhuszár; a boltokat szuronyos bakák őrzik. A villamos vasút vezetéke összetépetten lóg le az oszlopok vaskarjairól; a távíródrótok kuszáltságába magyar katonák próbálnak rendet hozni; a gyalogjárón néhol még üvegcserép hever. Az ember hallja a saját lépése kopogását, és csodálkozva fordul utána mindenkinek, akin nincs katonaruha.
