Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 319

ne, hogy az egyedüli orosz katonák, akik Bukovinában úgy viselkedtek, amint az keresztény emberhez illő, azok a türkmének voltak.

*

És mégis, mégis, mégis... én makacsul ragaszkodtam hozzá, hogy - amint a magam számára már hónapokkal ezelőtt megállapítottam - az orosz népnek az az igazi arca, amelyet Dosztojevszkij, Tolsztoj és Goncsarov rajzolt meg örök időkre. És a tolvajlásnak és fosztogatásnak, égetésnek, erőszakosságnak és vérontásnak bukovinai krónikájában is sikerült végre felfedeznem egy kis történetet, amely a véleményem szerint az egész orosz karaktert maradéktalanul megvilágítja.

Koszov nevű faluban történt. Egy parasztasszonyhoz bejön egy orosz katona. Letelepszik.- Adjál pálinkát - mondja az asszonynak.- Nincs uram - mondja a megszeppent asszony.

A katona felemeli a nogajkát163 és végighúz vele az asszonyon:- Pálinkát!

Az asszony feljajdul; szalad és hoz pálinkát. Odateszi az üveget a katona elé. A katona elégedetten megnézi az üveget, felemeli és barátságosan az asszony felé nyújtja:- No igyál.

Az asszony nem akar. A katona emeli a nogajkát. Az asszony ijedten iszik. A katona elégedetten nézi. Azután ő is iszik. Azután újra az asszonynak kell innia, azután megint ő iszik. Azután beszélgetést kezd:- Az urad hol van?- Háborúban.- Hát a kedves apád?- Meghalt.- Anyád is?- Ő is.

Az orosz nagyon elbúsul.- Mindenkinek a legkedvesebbjei kint vannak a temetőben. Az én apám is, az én anyám is.

Gondolkozik és könnyes lesz a szeme:- Volt egy kedves főhadnagyom. Úgy szerettem, mint az apámat. Az is meghalt.

Sír. Törülgeti a könnyeit, azután felemeli a pálinkás üveget és odanyújtja az asszonynak. Inni kell. Isznak. Amikor a pálinka elfogy, az orosz gondolkozik, felkel, kiáll a kapuba és a legelső parasztnak, aki arra jön, így szól:

163 orosz kozákok ostora (orosz)