Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 315

ják el a klímát. Az itt maradt csapatokat pedig csak úgy lehetett rohamra vinni, hogy hazudtak nekik. Azt mondták nekik, hogy ezeken a hegyeken túl már jön Bécs, és hogy ha ezeket a hegyeket elfoglalják, nemcsak jön a dús és kényelmes élet - Bécs minden öröme - hanem vége a háborúnak is.

Az orosz katona általában belefáradt a háborúba. Száz érdekes példa van rá, hogy szívesen adná meg magát, de egyrészt nincs módjában magát megadni, másrészt sok katona még mindig hiszi azt, amit a tisztjei vele elhitettek, hogy a mieink megölik a foglyokat. Az orosz foglyok egy része eleinte kétségbeesetten szomorú; szorongva és ijedten vizsgálódik, csakugyan meg fogják-e ölni; és csak akkor derül fel, amikor látja, hogy nem ölik le, hanem enni kap. Megtörtént, hogy orosz katona keserves zokogásba tört ki, amikor egy magasabb rangú tisztünk közeledett feléje. Azt hitte, kezdődik a kivégzés.

Az orosz katona és a tisztjei között levő viszony tudvalevőleg egészen más, mint a mi tisztjeink és katonáink viszonya. Az orosz tiszt befolyása a legénységre sokkal kisebb, mint a mi tisztjeinké, a mi katonáinkra. Amíg a csapatok előrenyomulnak, addig ez a különbség nem olyan rikító; kínosan érezteti azonban a hatását, mihelyt a tiszt erős akaratának, személyes presztízsének kell összetartania a csapatot; visszavonulásnál például. Az orosz hadseregre nagymértékben jellemző, hogy a változatos büntetések között, amelyekkel az orosz katonát sújtani szokás, szerepel ez is; két óráig a parancsnok ablakára nézni. Ez így értendő: a megbüntetett katona tartozik két óra hosszat az utcán állni, és az alatt a két óra hosszat állandóan a parancsnok ablakára nézni. Ennek a büntetésnek a fantasztikus embertelensége - tessék elképzelni, milyen az: két óra hosszat egy szívtelen ablakra bámulni - ennek a büntetésnek alávaló találékonysága, a misztikus kegyetlensége, azt hiszem, az egész cárizmust jellemzi.

Az orosz katonák ellátása Bukovinában jó volt. Enni mindig bőven kaptak. Amiben hiányt szenvedtek a bukovinai orosz csapatok, az a lőszer volt, speciálisan az ágyúmuníció. Az általános harctéri helyzettől eltekintve, nyilván ez volt a fő oka annak, hogy Bukovinában az oroszok olyan sietve vonultak vissza. Ragyogó visszavonulási ütközetekről itt szó sem volt. Az oroszok visszavonulása inkább menekülés volt, mint visszavonulás. Az egész bukovinai orosz haderő úgyszólván ágyúlövés nélkül ment át a Pruton túlra, pedig pár tucat jó ágyúja volt. Nincs más magyarázat, mint hogy a jó ágyúhoz hiányzott a muníciója.

*

Sok jel vall arra is, hogy az oroszoknak kevés a fegyverük. Az orosz hadvezetőség, úgy látszik, most rendszerré tette azt, hogy kiképzetten újoncokat a front mögött lévő városokba szállíttat, ott képzi ki őket és onnan