Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 313

Ezt táviratozta a Daily Chronicle embere haza, Londonba. Ebből a szép táviratból pedig úgyszólván egy szó se igaz. Nem igaz, hogy az északi oszlop német csapatokból állott. Nem igaz, hogy a két oszlop súlyos veszteségeket szenvedett az orosz ágyúk tüzétől. Nem igaz, hogy azután három hadtest indult támadásra a csemovici állások ellen. Mindössze annyi az igaz, hogy a csapataink két oszlopban vonultak Csemovic ellen.

A többi: hazugság? Talán hazugság. Valószínűbb, hogy tévedés. A mi előrenyomuló csapataink számára és összetételére nézve maguk az oroszok is tévedésben voltak, hogyan tudhatta volna hát az igazat egy újságíró, aki közel van ugyan a fronthoz, de mégis csak a front mögött van. Ami a többi részletet illeti - a ragyogó visszavonulási harcokról, a nehéztüzérség kétnapos ágyúzásáról - ezeket az angol újságíró esetleg tökéletes jóhiszeműséggel jelentette. Ötven kilométerrel a front mögött utóvédek kis lövöldözéseiből ragyogó visszavonulási harcok lesznek, és ha egy üteg nyolc centiméteres tábori ágyú néhány lövést lead, az a front mögött úgy hangzik, hogy a nehéztüzérség kétnapos ostromharcot folytatott az orosz állások ellen. Ha az újságíróban a legjobb szándék volna is meg arra, hogy az igazságot megtudja, egyszerűen nincs módjában az igazságot megtudni. Az a hír, amelyet kapott, megmagyarázza az orosz visszavonulást; a visszavonulást látja, a hír kiegészíti a visszavonulást; leül tehát és táviratoz.

*

Magyar lapokban napokig, sőt hetekig kísértett valami orosz vezérkar, amelyet a mieink Radautzban elfogtak. Ezt a vezérkart, amely több generálisból állott, a mieink nem csupán elfogták Radautzban, hanem ez a fogoly vezérkar azután meg is kezdte útját be, Magyarországba, valamely fogolytábor felé. Előbb azok az igazán kitűnő magyar újságírók látták, akik Bukovinában bravúros újságíró-munkát végeznek; azután vidéki kollégáink bent Magyarországon már beszéltek is a fogoly tábornokokkal.

Ezzel szemben a Bukovinában előrenyomuló haderőink parancsnokságánál semmit se tudtak egy elfogott vezérkarról. Radautzban szintén nem tudtak róla semmit. A Radautzon át Jakobeni alól visszavonult orosz csapatokat Laurentyev tábornok vezette. Laurentyev tábornokot sem Radautzban, sem másutt nem fogták el.

Mi történt? Radautzban vagy Radautz környékén egy orosz ezredest fogtak el a mieink. Ebből az ezredesből és a tisztjeiből lett az elfogott vezérkar? Vagy máshol mégis elfogtak volna a mieink egy vezérkart? Nem tudom... és nem merem állítani, hogy nem. Csaknem tökéletesen bizonyos, hogy nem. De az óriási frontokon annyi valószínűtlen és kalandos dolog történik és az újságírónak olyannyira nincs módjában pedánsan lelkiismeretesnek lennie, hogy nemcsak az állításaiban, hanem