Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 19X4-1915 I 301

ság után a mocsok és a rendetlenség birodalmát lépte át. A házakról cserepek válnak le, a kerítések töredezettek, a kátyú a nagy gyárpalotákba is behúzódik. Az utcák nyomorúságosak, a falvakban a házakat mindenféle rendszer nélkül, összevissza építették. Röviden szólva: rendetlenség minden vonalon.

Aztán persze más dolgokat is lát az ember. Ezek megpillantásakor azonban nem őrzi meg többé magától értetődő nyugalmát. A vasúti kocsi lassú érintéssel siklik be a wartai hídra. A Warta fölött nem található több híd, mint éppen az az egy, amelyen a vonat halad, ám további kettőről szólani még lehet. Az egyik a régi híd. Tőle balra az oroszok fogtak - Hindenburg és Dankl142 varsói, illetőleg ivangorodi visszavonulását követően - egy ideiglenes híd építésébe. A vasúti talpfáknál hatalmas rakást emeltek, s amikor később maguk is visszavonulásra kényszerültek, elmulasztották e pillérek megsemmisítését. A mieink felhasználták az oroszok munkáját, és a vonatot azon a sínen futtatták, amely ezeken az oszlopokon nyugszik. Az oszlopok erősen remegtek, de kiállták a veszélyes próbát. Ez tehát az egyik híd. A másik építése, körülbelül száz méterrel fennebb, épphogy elkezdődött. Hidászaink dolgoznak rajta, már csak egynéhány hatalmas cöveket kell leverniük: harminc férfi kapaszkodik harminc hajókötélbe, mind egy-egy hatalmas kalapácsot emel magasba, melyek azután dübörögve sújtanak le a cövekre. Ez a második híd. A kettő között található a harmadik. Vagy inkább: található volt. A Neu Sandez melletti Dunajec-hidat is felrobbantották, ám ami itt történt, az körülbelül mindent túlszárnyal, amit a háború ebben a tekintetben nyújtott. A facölöpök között, az igyekvő Wartán át, és magába a hideg folyóba merülve falvacskák darabjai, boltívrészletek, póznák tarka egymásmellet- tiségben. A dunajeci híd a robbantás után is híd maradt. Szétrobbantott, megroggyant, de még mindig híd. Itt azonban értelmetlen összevisszaságban hevernek a nagy vasdarabok a zúgó vízben, s az összetört anyag egyáltalán nem emlékeztet arra, hogy valaha formája volt és szerkezetet alkotott. Vonatunk a bal oldali hídon lopakodott az estében. Jobbra fönt fáklyafénynél az új hídon dolgoztak. A kettő között, a harmadiknak helyén semmi nem volt, csak a pusztításnak egy olyannyira felfoghatatlan képe, amelytől elállt az ember lélegzete.

*

Orosz-Lengyelország vasútállomásain óriási víztárolók vannak. Azazhogy: voltak. A tornyot, amely a medencét tartotta, felrobbantották: a tég142 Viktor Kari Dankl von Krasnik (1854-1941) osztrák katonatiszt, cs. és kir. vezérezredes, az első világháborúban hadseregparancsnok