Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

300 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI

zéstől, hogy idegen földön vándorol, és egy pillanatra sem mozdul meg benne a megbocsátás nemes érzése, miáltal hajlana arra, hogy a szenny és a rendetlenség okozta kellemetlenséget - ami ezen a vidéken lépten- nyomon sérti az embert - enyhébben ítélje meg. Nyugat-Galícia szép, sőt, egyenesen gyönyörűek ősszel a hegyoldalak rozsdavörös és sárga erdőségei. De ezek a szelíd hegyek elviselhetetlenekké válnak, amikor az égboltozatra szürke felhő ereszkedik, s a fák hideg, makacs esőben bor- zonganak. S még ha az ég tiszta is, a hegyek a maguk örök szelídségével valahogy elbátortalanítólag hatnak. Sehol egy heroikus ív. Szakadatlanul, mindenütt egyazon lágy vonal, ugyanaz az enyhe hullámos terep, az erély hiánya, bágyadtság, puhaság, melankólia, melankólia, melankólia.

Azután az orosz-lengyel síkság, fenyveseivel és négyszögletű szélmalmaival... Hogy min múlhat? Talán elfogult vagyok, de mennyire másként van megalkotva a mi Alföldünk. Mennyi báj, derű, nagyság van a mi nagy magyar Alföldünk végtelen síkján, s milyen tompa és lélektelen ez a zord pusztaság!

Az ember megint azt kérdezi magától, vajon nem előítélet-e, de idegenként határozottan az az érzése, hogy a nyugat-galíciai hegyek melankóliája és az orosz-lengyel síkság zord tompasága magára az emberre is átragad. Talán bennünk a hiba. Talán bennünk teng túl a temperamentum, és nem ezek az emberek vannak híján neki. Talán nem vesszük kellő mértékben számításba ennek a népnek a múltját, s talán csak túlságosan könnyen tesszük túl magunkat azokon a borzalmas élményeken, amelyekkel a háború számára járt. Talán túlságosan felszínesek az ismereteink. Minden nép megszerethető, ha foglalkozunk vele. Talán Lengyelország efféle átértékelése is a ráfordított idő kérdése volna csupán.

...Az elmúlt ősz makacs esői után egy nyugat-galíciai városban csak kimondhatatlan erőfeszítések árán voltam képes az emberekből egy teljességgel jelentéktelen szívességet kicsikarni, melyet könyörögve kértem. (Magyarországon az efféle szívességet egy pillanat alatt megteszik az idegennek.) Amikor ahelyett, hogy tovább könyörögtem volna, végre jogokra hivatkoztam, akadt valaki, aki bátortalanul segítségemre jött. Megköszöntem a szívességet - egy ifjú hölgyről volt szó -, de nem tudtam megtagadni magamtól egy felkiáltást: - Hihetetlen, milyen kevéssé szívesek errefelé az emberek. Igen, válaszolta ő jeges nyugalommal, minden idegen ezt mondja.

...Igen nehéz feladat megszeretni Lengyelországot.

*

Aki Katowice felől jut el Csensztokóig és Noworadomszkig, az - miután a vonat áthalad a határon - nagy nyugalommal és természetességgel konstatálhatja, hogy a nagyszerű német rendszeresség és ragyogó tiszta