Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
OROSZ FRONT 1914-1915 I 297 Az üteg - a tizedik tábori ágyús ezred egyik ütege - lőni fog. A jobb oldalon van egy sárból épített kis telefonfülke; a telefonfülkéből elmegy az értesítés: az üteg lőni fog. A szélső bal oldali ágyúnál mozgolódni kezdenek a tüzérek. A muníciós ládából kivesznek egy karcsú gránátot; a fejéről legöngyölik a biztosító ércszalagot; két ember babrál vele még egy kicsit; a karcsú gránát egy harmadik kézbe kerül; becsúszik az ágyúba; a závárzat becsukódik; egy halk parancsszó; a tüzérek befogják az egyik fülüket; a lövés érces csattanással eldördül, és a barna mező felett sivítva száll végig a gránát. Hová? - A závárzatot kinyitják. A ládából új gránát kerül elő; a sárból készült telefonfülke felől hangosan jön a jelentés: a távolság rendben van; néhány vonallal jobbra. A tüzérek babrálnak a gránáttal, az irányzó babrál az ágyúval, a gránát becsúszik a csőbe, a závárzat becsukódik, halk vezényszó, a tüzérek befogják a fülüket, a lövés érces csattanással eldördül, és a gránát sivítva száll végig a barna mező felett. A telefonfülkéből jön a jelentés... és elölről kezdődik az egész. A nyolc ágyú áll a mezőn. A mezőn egyetlen élőlény, egyetlen mozdulat, egyetlen célpont nem látható. A nyolc ágyút nem láthatja az ellenség, a nyolc ágyú nem látja az ellenséget. Állnak a mezőn nyugodtan, unottan töltenek, lőnek - és a golyó sivítva repül el a messzeségbe és a láthatatlanságba. Kutyák Censtochova. Az állomáson egy csomó német katona vár a vonatra, amely Novoradomszk felé megy majd. A németek között öt szanitécka- tona. Mind az öt mellett egy-egy kutya. A katonák takarót terítettek a hideg kockakőre. A takarón rajta ül a kutya. Hosszúszőrű, szürkésbama állatok. Az a fajta, amely a rendőrkutya. Egy-egy barátságos farkas. Ülnek a takarón, nyugodt, okos szemmel nézik a sürgést-forgást, közömbösen tűrik a simogatást. A nyakukon öv, az övön fehér mezőben a vörös kereszt.- Csakugyan hasznosak ezek a kutyák?- Nagyon. Mi Franciaországból jövünk velük. Nagy hasznukat vettük. Voltak sebesültek, akiket sohase találtunk volna meg a kutyák nélkül.- A kutya?- A kutya megtalálja őket és odavezet hozzá bennünket. Itt is nagy hasznukat fogjuk venni. Az ember meghatva néz le a kutyára, és hálásan megsimogatja okos farkasfejét. A kutya közömbösen tűri a simogatást, és nyugodtan nézi a pályaudvar nagy forgalmát.- Nem éhesek a kutyák?...- Oh, dehogy. Kapnak ezek enni, amennyi kell!
