Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
OROSZ FRONT 1914-1915 I 293 is nem tévedne néhány lengyel zsidó, az ember azt hinné, hogy egy békés nyugat-európai városban van. Nyugat-európai hotel. Tiszta kávéház. Olyan borbélyüzlet, hogy Berlinben is elégedetten jönne ki belőle az ember. Optikusok. Könyvkereskedések. Napilapok nagy cégtáblái. Az utcán rikkancsok: két német lapot, két lengyel lapot és egy héber betűkkel nyomott jiddis lapot árulnak. Mi ez? Civilizáció? Ez a boldogtalan orosz-lengyel föld csakugyan tudott egy európai nagyvárost produkálni? Ha az utcára kilépsz és körülnézel, észre sem veszed, már izgatott tolongás támad körülötted. Kisfiúk és kislányok, fiatal asszonyok és öregemberek rohannak meg, és egyszerre ömlik rád tíz megindítóan piszkos emberi lénynek a könyörgése. „Valami segítséget." „Nincs mit ennem." „Fázom." „Éhezem." „Otthon fáznak és éheznek a gyermekeim." Kiüríted a zsebedet és elmenekülsz. Azután a következő utcasarkon elölről kezdődik a dolog. A háború? Akik ismerik Lodzot, azt mondják, békeidőben is így volt. A háború rettenetesen sújtotta ezt a várost, de a háborút elsősorban gazdag emberek érzik meg: a gyárosok, akik becsukták a gyáraikat, mert nincs szenük, nincs nyersanyaguk és - ha szenük és nyersanyaguk volna - nincs piacuk. A lodzi gyárosok elég borús tekintettel néznek a jövőbe is, mert ha Oroszország elveszti Lodzot, akkor ők alighanem elveszítik a piacaikat. A borús jövendő nem gátolja meg őket abban, hogy tiszteletreméltó módon ne próbálják a jelent menteni, ahogy lehet: a lodzi gyárosok összeállottak és a munkásaik bérének egy részét állandóan kiadják. A viszonyok ismerői azt állítják, hogy Lodzban nincs... nincs mértéktelen nyomor. A város próbál feltápászkodni a háborús ájultságból. A németek természetesen nagy autonómiát adtak a városnak és a lodzi kommunitás most tevékeny módon kihasználja ezt az autonómiát. A lodzi német lapoknak egyetlen számából - január végén - a következő intézkedésekről értesül az olvasó: 1. a polgármilícia központi bizottsága eltiltja Lodzból az élelmiszerek kivitelét, 2. a központi polgári bizottság iskolaügyi osztálya dönt arra nézve, megkezdődjék-e bizonyos iskolákban a tanítás, 3. a polgárbizottság kerületi elöljárói bizottságot küldenek ki, amelynek az a föladata, hogy a szűkölködőknek adott támogatást felemelje. Felnőtt emberek most harminc kopeket kapnak, gyerekek tizenöt kopeket. Ez kevés. A kiküldött bizottságnak különböző prelátusokon, pásztorokon és főrabbikon kívül két munkás is tagja, 4. a polgárbizottság élelmezési osztálya megbízható kereskedőknek sót ad: hét kopekért félfontját kereskedők a félfont sót nyolc kopekért adhatják el; a sóuzsorának ez az intézkedés remélhetőleg véget vet, 5. a polgárbizottság jogi osztályai több kereskedőt, akik a megszabott maximális árnál drágábban adták el az áruikat, pénz
