Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

274 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI

hosszú utca két oldalán kis udvarokban rendetlenül állnak a kis fehér házak; a kis fehér házak vályogfala, cserépteteje tökéletes épségben van. A házak ablakai azok, amelyekre rossz ránézni.

Az ajtók szélesen ki vannak nyílva, vagy le vannak tépve. A kerítések le vannak döntve vagy ki vannak szaggatva. Az udvaron a szétszórt szalma bele van taposva a sárba, és a szalmában és a sárban sánta székek és béna gazdasági gépek állnak. És az ablakok, egyik ház ablaka a másik után, be van törve, puskatussal bevágva, golyótól kilyukasztva, dühös fellépéstől megrepedve.

Végig a falun, véges végig, házban, udvaron, kertben, csűr alatt sehol egy ember, sehol egy állat, sehol egy kutya, sehol egy ló. Mozdulatlan méhkasok, mozdulatlan istállók, mozdulatlan cséplőgépek, mozdulatlan ajtók. És mozdulatlan ablakok. A betört ablakok mozdulatlanok és minden ház olyan, mintha egy rémült grimasz fagyott volna rá az arcára. Az ablakok torz pofákat vágnak, az egyik jobbra húzza el a száját, a másik balra, az egyik jajgat, a másik hahotázik. És mégy ezek között a torz po- fájú házak között és sehol, sehol, sehol egy élő lény, sehol egy ember és sehol egy állat.

*

Amikor egy törött ablakon egy kövér macska mászik ki, elmosolyodik örömében az ember; és amikor egyszerre... nem csalódás-e? - nem... egy emberi lényt látunk meg egy falu legszélső kis háza előtt, megdobban a szíved örömedben. Egy nő. Szerb parasztasszony. Áll, néz, lassan megfordul, újra megáll. Most jött haza és nem tudja még, hogy mihez fogjon ebben az ájult faluban, ebben a feldúlt házban.

Azután egy másik ház: az udvarán tarka parasztholmik, bent a házban csendes motoszkálás. Ezek is visszajöttek. Most lassan tesznek-vesz- nek, ide-oda ténferegnek, újra élni próbálnak. Az utcasarkon kis, fehér plakátok; németül és szerbül tudatják velük, hogyan kell viselkedniök. Haraggal olvassák-e el a plakátot? Haraggal néznek-e ránk? Nem. Állnak, tesznek-vesznek és a szemükben ijedt csodálkozás van.

...Az országúton roskadásig megrakott nehéz szekér jön velünk szembe. Két hízott ökör húzza. A szekér mellett és a két ökör mellett két parasztasszony: egy idősebb, egy fiatalabb. Az ökrük hízott; a ruhájuk jó; minden házon látszott itt, hogy jómódú parasztok laktak erre. És hát ők most honnan jönnek? - Arról, lentről. Arra elmenekültek, mikor jött a parancs, hogy mindenkinek el kell hagynia a falut. - Mennyi ideje vannak távol? - Bizony, már három hónapja. - És most, hogy szánták rá magukat, hogy visszajöjjenek. - Nekik már minden mindegy, ők nem bírták tovább, elindultak, haza akarnak jutni a falujukba, akármi lesz...