Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
OROSZ FRONT 1914-1915 I 275 Indulnak tovább. A fiatalabbnak meglepően finom arca volt. A finom arcon szófián szenvedés. Mit élt át? Hol a férje? Katona? Él-e még? Vagy meghalt? És ez az asszony talán tegnap tudta meg - idegen helyen, idegen emberektől hogy özvegyasszony lett? Mi hozza haza? A fájdalom? A két asszony megy az ökrös szekér mellett és a bocskoros lábuk mélyen belesüpped a sárba. Mit fognak érezni, ha bemennek a házukba és körülnéznek benne? * Az országút két oldalán néhol futó árkok; azután nagy ravaszságú fedezékek: földből, fából; ággal, kukoricakóróval betakarva. Kis kunyhók, azután kis kunyhócsoportok, azután egy helyen egész kunyhóvár. .. .Ha az ember jó ásóval nekimegy a pázsitnak, akkor némi gyakorlattal pompás pázsittéglákat véshet ki a földből. Ha az embernek sok ilyen pázsittéglája van, akkor nekiláthat annak, hogy falat rak a téglából. A fal nem olyan kemény, mintha kőből készült volna, de összeálló, keményen tapadó és várfalnak vagy szobafalnak igen alkalmas. A mező közepén tehát ilyen pázsittéglából, ilyen sártéglából készül egy vár és készül egy csomó szoba. Pár száz lépésről nemigen lehet látni az egészet, mert nagy művészettel ez is befedődik ággal, gallyal. De ha az ember két fal között szűk szorosan át bement a várudvarra, akkor elámul azon, mit lehet pázsittéglából építeni. Szobákat a legénység számára, szobákat - pompás szénaszőnyeggel - a tisztek számára. Fedezéket, lövőrést, ereszt, falat, fedelet, házat, várat. A sáros mező közepén ott áll a vár; a földből vájta ki magának a táborozó katona, hetekig élt benne, magának itt kutat ásott, főzött, tréfált, nevetett, azután nyúlt a fegyvere után és ment meghalni. Két ilyen földvár van egymás mellett; a második előtt kis temető; a kereszteket ládákból hasogatták össze a katonák; de halottak napján az egyszerű keresztek számára már valahonnan Magyarországból hozatok koszorúkat. Itt van a postadoboz teteje, amelyben a koszorúk jöttek; a koszorúk már esőverten, szélziláltan, megtépve függnek az alacsony sírokon; eső tépi és szél zilálja őket tovább is, jön a tél és a primitív keresztek kidőlnek, az alacsony sírdombok szétomlanak, lassan összedől az egész földvár és semmi jele sem lesz annak, hogy a katonáink itt laktak, harcoltak, meghaltak, a Macsva fekete földjéből maguknak várat és házat építettek és a Macsva fekete földjébe nagy, nagy pihenésre lefeküdtek. Kik voltak itt? Az egyik földvár egyik szobájában újságot találtam: nagy csomó Pester Lloydot. Ki olvasta vajon őket? Az egyik számban az első oldalon cikkem van. Mit szólt hozzá vajon, aki olvasta? Hol van, aki olvasta, hol jár, hol harcol, él-e még? Hol vannak azok a katonák, akik itt jártak?
