Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
270 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI A két hadsereg előrenyújtotta a csápjait és megtapogatta velük a földet. Alkalmas-e ez a mező csatamezőnek? Ha a mező nagyon sziklás és nagyon szakadékos, ha a mező nagyon nedves és nagyon mocsaras, akkor a csata elkerüli. Ez nem jó hely az emberölésre. Ha a mező nagyon sima, nagyon lapos, cserjéden, dombtalan, a szomszéd hegyekről végigtekinthető és vassal végigszórható, akkor sem kell a mező a csatának. A csata finnyás. Válogatós. De ha a mező szelíden dombos, ha enyhe hullámai vannak és a földje kövér és puha, ha a lapályokon kis cserjések varrnak és a dombokon kopasz kis erdők, akkor csatának való hely ez. ...A lovasőrjáratok összecsaptak és szétrebbentek, messziről szürke oszlopokban nagy gyalogcsapatok kígyóznak végig az úton, az oszlopok szétszóródnak az út két oldalára, a mezőn hosszú, hosszú rajvonalban cuppogó lábbal gyalogosok gázolnak előre, egy domb aljába csörömpölve vágtat fel egy tüzérüteg, a csendes mező tele van fojtott izgalmak zúgásával és a zúgásba egyszerre beledördül az első ágyúlövés. A csendnek most egészen vége. A csend tiszta és csillogó leple széttépve hever a földön. Az első ágyúból vijjogva szállt ki a gránát, barna földtölcsért kavar fel ott, ahová lecsapódott, az első gránát után panaszos üvöltéssel zúg ki a második, a lárma olyan, mintha a mennyboltozatot akarná megrepeszteni és a föld, a szelíd barna föld az egyik sebet kapja a másik után. Gránátok vágódnak le rá és tépik meg engedelmes, barna testét. Azután a szélesre szórtan előrehaladó rajvonal áll meg egyszerre, veti le magát a földre és kezd dobogó szívvel menedéket ásni magának be a barna talajba. Az ijedt ember - szegény, rossz gyereke a földnek - ráveti magát az anyaföld hideg kebelére... * A csendnek most vége van. Az ágyúk döngve szólnak és az ágyúgolyók panaszosan süvítenek át a levegőn. A fegyverropogást alig hallja már a fül. Megszokta. A gépfegyver kerepelése néha kierőszakolja magának a meghallgatást. Néha olyan, mintha a gépfegyver játszaná a prímet. A föld fel van hasogatva. Az ágyúk dühösen keresik egymást és tehetetlen mérgükben a mező testét szaggatják fel. A rajvonalak beásták magukat a földbe. Hosszú, hosszú sebek tátonganak a barna földön. Két árok van szemben egymással. Az árok végignyúlik a lapályon, felkapaszkodik a dombra, végigmegy a dombon és ismét leereszkedik a laposra. Vele szemben, egy másik árok, amely az első árok minden fordulatát, utánozza. A lapályról fel a dombra, a dombról le a laposra. A két árok előtt földhányás. A földhányás mögött, bent az árokban katonák. A katonák lőnek egymásra.
