Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 271

A katonák lőnek egymásra. Az árokban kicsordul a vér, kis tócsákba gyülemlik meg, azután eltűnik a földben. Az idő múlik. A katonák lövöldöznek egymásra. Az árokban töltényhüvelyek hevernek a földön. Konzervdobozok. Gazdátlan fegyverek. Ruhadarabok. Fehér kötésrongyok.

A katonák lőnek egymásra. Eltelik néhány óra. Eltelik talán egy-két nap. Akkor az egyik árokból kiugrálnak a katonák és rohannak a másik árok felé. Szuronyok döfődnek bele eleven testekbe. Zuhanó puskatus töri recsegve a csontot. Őrjöngő kezek markolnak meg fuldokló torkokat. Azután a két csapat közül az egyik elkezd szaladni.

*

Nem megy a dolog ilyen egyszerűen. A küzdelem ide és oda ingadozik. Napokig tarthat. Irtózatos részletei vannak. Hátborzongató titkai. És aki egy órával ezelőtt győzött, egy óra múlva talán megfut, hogy egy újabb óra múlva visszatérjen és dühödten letiporja az előbbi győzőt. De a csatának egyszer csak vége van. Az egyik sereg meg van verve és menekül. A másik - a győző - üldözi. A zaj akkor elvonul. Az ágyúk mély ugatása egyre messzebb hallatszik; a gépfegyver kihívó kerepelését már hallani is alig lehet; egy-egy késői puskalövés eldördül még, azután csend van. A győző egyedül marad a csatatéren.

A föld most ott fekszik csendesen és meggyalázottan. Nagy sebei mozdulatlanul tátonganak rajta. És nagy sebei körül - a futóárkokban és a futóárkok előtt és a futóárkok mögött - ott van a csata hulladéka. Csákók és sapkák, amelyek gazdáik lehanyatlott fejéről lehullottak. Gyalogsági fegyverek véres bajonettel; a gazdájuk ölt, azután őt ölték meg. Tölténycsomók, kilövetlen magazinok, amint a sebesült vagy a halott el- hullajtotta őket. Muníciós ládák. Konzervdobozok. Köpönyegek. Blúzok, amelyeket a sebesült levetett, hogy bekötöztesse magát. Fehér kötésdarabok, véres gézhalmok, véres vattacsomók. Szennyes fehémeműdarabok, ingdarabok, flanellmellények, haskötők. Jegyzőkönyvek, amelyek az élőnek fontosak voltak, és amelyekkel most senki se törődik. Gazdátlanul széthullongó levelek, tábori levelezőlapok, amelyeket most beletaposnak a sárba. És amelyeket nem jó felvenned, mert összefacsarodik a szíved, ha csak a megszólításokat és az aláírásokat elolvasod. „Édes apukám," - kezdődik az egyik. „Sírig hű feleséged" - végződik a másik. Nem jó ezekbe belenézni, ezekbe a gazdátlanul maradt levelekbe a csata után.

...Azután itt vannak a halottak, akikéi ezek a holmik voltak. Néhol rendben és katonásan fekszenek egymás mellett; itt már sorakoztatták őket azok, akik majd eltemetik őket. Másutt még úgy fekszenek, ahogyan a halál érte őket. Amott a földön, messze a lövészárok előtt, egészen egyedül fekszik egy orosz halott. Barna ruhájában alig válik el a földtől; ősz-