Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)

Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915

OROSZ FRONT 1914-1915 I 269

A csatatér, Pester Lloyd M. 1915. január 1. l-\.,

Az Érdekes Újság 1915. január 24. 21-22.

A galíciai föld nyugalmasan és barnán, puhán és szelíden fekszik az enyhe decemberi napsütésben. Az út két szélén a föld enyhe hullámokat vet; a szelíd dombok azután megint ellaposodnak; azután ismét szelíd dombok jönnek. A föld egy része legelő volt. A másik része fel van szántva. Néhol az őszi vetés is kidugta finom zöld fejét a földből és most várja a maga hótakaróját. A föld puha és ragadós. Sok eső hullt le rá mostanában. Néhol mozdulatlanul áll egy kopasz kis nyírfaerdő. És a kopasz kis erdő felett, a puhára ázott barna föld felett, a dombok felett és a lapályok felett nagy, nagy, nagy csendesség. Embernek nincs most dolga a mezőn, állatot ki nem hajtanak; a kis galíciai falvak ijedten húzódnak bele a völgyükbe; az emberek aggódva húzódnak be a házaikba; kint a mezőn nem jár senki. A barna galíciai mező nagy, nagy, nagy csendességben fekszik odakint a decemberi napon.

És a csendes mező felé messziről megindul, messziről közeledik már a csata.

*

A csata kinyújtja a csápjait és megtapogatja vele az engedelmes, puha földet. A csendes mezőn lopózkodó katonák jelennek meg. Az úton lo- vaspatrouille-ok patkói csattognak. Kis embercsoportok messziről meglátták egymást, egymásban ellenséget ismertek fel, előbb lopózkodnak és kergetőznek, azután megakarják egymást ölni. A csendes mező felett eldördül az első puskalövés és hosszú visszhangot ver fel. Két lovascsapat összerobban, lándzsák feszülnek és kardok süvítenek, a két lovascsapat szétválik és a barna földre piros foltban ráhullott az első embervér. A sebesültet felszedik, a halottat is, ha lehet. A barna földön csak egy-két piros vértócsa van. A vér lassan ivódik be a földbe. Előbb frissen, színesen csillog még. Azután lassan elbarnul, elfakul, nem látszik, eggyé lett a földdel.

De ez csak az első vér volt; utána bőségesen csordul még majd a barna földre a piros embervér. A mező felett vonaglik a megölt csend. A pihenő, az alvó barna mezőre ráereszkedik percekre még, órákra még a mély lélegzetű csend a hangtalan téli nyugalom, de kíméletlen puskalövések újra, meg újra felhasítják puha testét. A mezőn hol itt, hol ott dördül el egy kegyetlen csettenésű puskalövés. Azután egymásután szólalnak meg a hangos dördülések. A csata kiterjeszti sötét, bíboros, véres szárnyát és le fog szállni erre a csendesen alvó barna mezőre.

*