Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
OROSZ FRONT 1914-1915 I 191 déssel, egész lélekkel, minden szeretetünkkel hozzájárulunk. Úgy, hogy vége a régi mókáknak és nincs - ha a szigorú felügyelet módot is adna rá - kis kicsempészés, híreknek titkos hazajuttatása, táviratküldés kerülő úton, vagy árulás a sorok között. Úgy, hogy mindnyájan érezzük a háború rettenetes kockázatait. Úgy, hogy mindnyájan katonáknak érezzük magunkat. Miért megyünk akkor mégis le? Nem másért, ezért: millió, meg millió ember gondol most és az elkövetkező hetekben forró szeretettel a drága katonáinkra. Mit csinálnak, hogyan masíroznak, hogyan verekszenek, hogyan ütnek tábort, hogy főznek, hogy esznek, hogy alszanak, hogyan élnek és... hogyan halnak? Millió, meg millió ember forró szeretete fordul vágyódva a vak messzeség felé. Az újságíró az a szem akarjon lenni, amellyel millió, meg millió ember lát. Az olvasó helyett nézni és az olvasó helyett látni: ez lehet az én feladatom. Mindent észrevenni, amit észre szabad venni és mindent megírni, amit meg szabad írni. Naplót írni a táborban a magam számára és az Önök számára. Nem írni meg mindent, ami igaz, de egy szót se, egy szót se, egy árnyalatot se olyat, ami nem igaz. Nemcsak szem lenni, hanem szív is lenni, tehát: szubjektívnek lenni. De érezni a felelősséget minden betűért, amit leírok: tehát pedánsan objektívnek lenni. így, gondolom, elindulhat erre az útra a leglelkiismeretesebb újságíró is, habár százszor tudja, hogy elsősorban katona lesz és csak azután újságíró. így van talán még [a] haditudósításoknak értelmük. így elmondhatom magamnak: eddig publicisztikai munkát végeztél és megpróbáltál számos társaddal együtt az ország szeretetének és biztosításának a hangja lenni a hadsereghez: tegyétek meg a kötelességteket. Amire most vállalkozol, az az, hogy társaiddal együtt a hadsereg hangját juttatod el az országhoz: megtesszük a kötelességünket. Ezt a hangot, ezt a hírt hazajuttatni hasznos és nemes munka lesz. Teljes nyugalommal és tökéletes megnyugvással várhatja ezt a híradást az olvasó. A mi katonáink megteszik a kötelességüket. A háború szörnyű ítélet országok sorsa és emberek százezreinek a sorsa felett. Elfogódás nélkül gondolni se tudsz rá. És ha irtózatos mechanizmusa dübörögni kezd körülötted, akkor a lélegzeted áll el és a szíved szorul össze. Becstelen ember az, aki ilyenkor a maga hitvány kis külön életét, a maga rongy kis érzéseinek és nevetséges kis gondolatainak a külön életét éli: nekünk az erkölcsi létünk semmisülne meg, ha nem éreznők a közösséget azokkal, akik odalent verekszenek; jó velük közösséget érezni; jó lesz rájuk büszkének lenni; jó lesz napról-napra elmondani, hogy mindazok, akik odalent verekszenek, és mindazok, akik idefent értük aggódnak, édes testvérek mind, mind, mind.
