Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Orosz Front 1914-1915
192 I BÍRÓ LAJOS HADITUDÓSÍTÁSAI [Magyarul cím nélkül]7 Pester Lloyd M. 1914. augusztus 20.1., Az Érdekes Újság 1914. október 4. 26-27. A vonat elindul Becsből. Elérte a maximális tengelyszámot, még egy kocsit hozzácsatolni lehetetlen. A személyszállító kocsikban össze kell szorulnunk. Sokan vagyunk: magyar és osztrák és külföldi újságírók, a két kormány emberei és a katonák, akik a sajtószolgálatot vezetik. De mi minden van még a hosszú vonaton. Német bakák és cseh dragonyosok, detektívek és csendőrök, automobilok és hintók, tábori konyha kocsik és nagy poggyászkocsik; egy végtelen vonat; és mindez: a sajtóhadiszállás. Mire lesz jó ez a nagyszerű felkészültség? A vonat elindul Bécsből és lassan döcög előre. Csendes, unalmas dö- cögés; öt óra hosszat tart az az út, amely máskor egy óráig. De abban a negyedórában, amelyben átgurultunk a magyar határon, eltűnik az álmosság és az unalom. Felharsan az első éljen és ettől a perctől fogva minden nehezen elért állomás a nemes izgalomnak és a mély meghatottságnak egy-egy emlékezetes helye. Az emberek kint vannak az állomásokon és várják a vonatokat. Van állomás, ahol tíz-húsz ember van kint csak, van ahol két-háromezer. De minden állomáson gyöngéd kezek nyúlnak az érkező és nemsokára tovább induló katonák felé: megérinteni őket, adni neki valamit, megsimogatni őket, megáldani őket. Kis állomásokon, amelyeknek a nevét hallottad és már el is felejtetted, nagy, tiszta halomban barna, magyar kenyér, szalonna, gyümölcs: a katonák számára. Olyan községekből, amelyeknek nincs vasútjuk, felkerekedtek az emberek és eljöttek tíz-húsz kilométernyire a vasútig, hogy hozzák az ennivalót a katona számára. Öreg parasztasszonyok járják végig a hosszú vonatot; kosár van a reszkető kézben.- Itt van édes fiam. Fogjad. Egyed, édes fiam. Nem tudja, hogyan legyen elég gyöngéd; a szeretet és a nagylelkűség sugarasan árad az öreg arcról. És fiatal lányok jönnek nemzeti színű szalagokkal és virágokkal a kezükben: a német gyalogosnak és a cseh dra- gonyosnak nemsokára nemzeti színű szalag van a sapkája mellé tűzve és a vonatunk virággal van tele. Drága magyar falusi virágok: fukszia és georgina, muskátli és fodormenta. És amit paraszt-gurmandéria és úri kedvesség kigondolhat, azzal minddel találkozol ezen az úton: szivarral, főtt kukoricával itt és nagy tál uborkasalátával ott, és egy kis állomáson végül fagylalttal és jégbe hűtött limonádéval.- Itt van édes fiam. Fogjad édes fiam. 7 A Pester Lloydban megjelent szövegváltozat címe: Tagebuch aus dem Kriegspreßquartier [Napló a sajtóhadiszállásról]
