Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Ttito Livio Foppa". Kérdések és válaszok az első világháborús haditudósítókról. Bevezető (veres Miklós)
BEVEZETŐ I 185 szörnyűségek bemutatását.18 A már hivatkozott, 1914. szeptember 30-án, a frontlátogatások kapcsán kelt beadványban az aláírók azzal az indokkal támasztják alá kérésüket, hogy így szövegeik hitelesebbé válnának, és ezzel a közvélemény befolyásolása is hatékonyabb lenne: „Minél tovább tart a háború, annál nagyobb szükség lesz arra, hogy a sajtó és a művészet hatalmi eszközeivel óvjuk a népet a háborúból való kiábrándulástól, és ébren tartsuk a nép lelkesedését és áldozatkészségét."19 Biró első magyar nyelvű tudósításainak egyikében leszögezi, hogy azonosult a szerepéből fakadó kötelességekkel: „Kell-e mondani, hogy ez jól van így, hogy ez rendben van így, hogy gondolatban sem szabad kívánni, hogy ez másképpen legyen? [...] hogyha egyenes telefonvonal kötne össze a szerkesztőséggel, inkább elvágnám ezt a telefonvonalat, semhogy egyetlen olyan szó jusson rajta keresztül a nyilvánosság elé, amelynek nem szabad nyilvánosságra jutnia?"20 A közvélemény manipulálását írásaiban többnyire nagyon finoman, esetenként direkt módon művelte. Egy csodálatos hadsereg egy csodálatos országban című tudósításában már-már émelyítően heroizálva ábrázolja a Monarchia hadseregét, miközben szövegében bur- jánzanak az életszerűden pillanatfelvételek: „Ezt a csodálatos eredetű hadsereget csodálatos szellem hatja át. Különösen hangzik, de valahogyan a szabadság levegőjét érzi az ember ennél a hadseregnél. Valahogyan: az egyéniség respektálásának a szellemét. Itt sokat kívánnak, de szívesen jutalmaznak. Itt szeretik, ha valaki önállóan gondolkozik, de megkívánják tőle, hogy legyenek gondolatai. A Pflanzer-Baltin tábornok hadiszállásán csupa jókedvű embert lehetett látni."21 Ein Brief [Egy levél] címmel megjelent tudósításában pedig rendkívül kifinomult módszerrel, írói képességeivel visszaélve, már előre csorbítani próbálja az olvasók előtt azoknak a frontról hazatérő katonáknak a hitelét, akik majd mesélni fognak a háborúról, és jogos vagy épp jogtalan kritikájukkal potenciálisan veszélyesek lehetnek a hátországi morálra. Bíró itt nem áll meg, egyenesen a világháborúval kapcsolatos teljes kritikai diskurzus felfüggesztésére szólít fel: „Ne kritizálj; olyan idők varrnak most, amikor nem az az okos ember, aki kritizál, hanem az, aki engedelmeskedik. Az igazán okos ember manapság felfüggeszti az okossága működését."22 A sajtóhadi- szállás olyannyira elégedett volt Biró munkásságával, hogy 1917. június 29-én, Herczeg Gézával, Landauer Bélával és Payr Hugóval együtt hadi- tudósítói munkájának elismeréséül a Ferenc József-rend hadidíszítmé18 Reichel i. m. 330. 19 Idézi: Reichel i. m. 328-329. 20 lásd Biró Lajos haditudósításai 190. 21 lásd Biró Lajos haditudósításai 334. 22 lásd Biró Lajos haditudósításai 206.
