Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Ttito Livio Foppa". Kérdések és válaszok az első világháborús haditudósítókról. Bevezető (veres Miklós)
184 I VERES MIKLÓS a pozitív jelzőkkel: „Enver pasa felejthetetlen jelenség. [...] a nagysága titkát még mindig nem ismerem, de bizonytalanul sejtem, hogy ez a szép fiatalember nemcsak az akarat zsenije - minden zseni az -, hanem a bátorságé, az optimizmusé és az iróniáé."14 Nyilvánvaló, hogy a Monarchia legfontosabb szövetségesének számító Törökország első emberét pozitív színben kellett ábrázolnia. Az viszont izgalmas kérdés, hogy az alapvetően humanista beállítottságú Biró hogyan dolgozta fel azt a tényt (egyáltalán tudott-e róla), hogy Enver pasa volt az első számú felelőse az 1915 és 1917 között zajlott örmény népirtásnak. De magáról a török nemzetről sem lehetett akár csak bíráló megjegyzést is tenni. Biró lelkesen mutatja be a török nacionalizmus eredményeit, amelynek jellemzése kapcsán a korabeli hazai olvasóban is allúziók támadhattak: ,,[a török] már-már hazátlanná lett a maga hazájában is. Török ember vagy földbirtokos volt, vagy tisztviselő lett, esetleg katona, az egész kereskedelem görög, esetleg örmény; az egész új középosztály, az orvosoktól a mérnökökig és a bankárokig, görög, örmény és külföldi."15 Izgalmas eredményre vezetne Biró korabeli, hasonló témákat feszegető hazai publikációt összevetni ezekkel a sorokkal. De ennél a pontnál érdemes elgondolkodni. A haditudósítói szerep ugyanis nem volt könnyű, az ember ugyan ép bőrrel megúszta a háborút („De hát a legkellemesebb hely mégis a sajtószállás."16), de közben fel kellett áldoznia az elveit. A szolgálatot teljesítő újságíróknak alapvető feladatuk volt a közvélemény befolyásolása és a hátországi lelkesedés fenntartása. „De nemcsak az anyag van megszabva, hanem a kezelés módja is: a sajtóhadiszállás szabja meg a hangot is, amelyen a dolgokról írni szabad. Obiigát optimizmus, a katonák hősiességén és a vezetők kiválóságán való lelkesedés, a katonai szervezet egészének és egyes részleteinek elámult dicsérete, a halottakról és sebesültekről szólva szeretetteljes elérzékenyedés, rossz napokban biztató fogadkozás, jó napokban higgadt örvendezés - ezek azok a húrok, amelyeknek a haditudósító hangszerén meg szabad lenniök. Az már aztán a haditudósító dolga, hogy mennyire tud ezeken a húrokon emberi hangokat megszólaltatni. [...] A háborúnak csak szépre, fényesre, meghatóra, lelkesítőre kicsinosított képe szabad, hogy a közönség elé kerüljön olyanformán, ahogy az idealista irodalom szépítette meg az életet az olvasó használatára."17 Ezeknek a feladatoknak Biró tökéletesen megfelelt. Soha nem hazudott vagy ferdített a tudósításaiban, de a sajtóhadiszállás nyomására élt az elhallgatás eszközével, kerülte a Monarchia nyílt bírálatát, kritikáját, illetve a 14 lásd Biró Lajos haditudósításai 499. 15 lásd Biró Lajos haditudósításai 515. 16 Karl Kraus idézi Reichel i. m. 330. 17 Pf. i. m. 66-67.
