Varga Katalin - Veres Miklós (szerk.): „… nem látunk semmit…”. Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből (Budapest, 2017)
Bíró Lajos haditudósításai - Ttito Livio Foppa". Kérdések és válaszok az első világháborús haditudósítókról. Bevezető (veres Miklós)
182 I VERES MIKLÓS érdekesebb, az újdonság erejével ható esemény nemigen történhetett az unalomtól szenvedő haditudósítókkal: „Az általános érdeklődés megcsodálta Tito Livióban az argentínai típust, azután napirendre tért felette. [...] Minden tömegítélet szereti az egyszerűsítést. Tito Livio nem csupán idegen volt, hanem egészen különös idegen, olyan idegen, aki egy meglehetősen kialakult társadalomba cseppent bele [...]."7 Itt viszont egy újabb kérdés merül fel, nevezetesen, hogyan élte meg a kényszeredett témakeresést Biró. Egyértelműen frusztrálóan hatott rá. 1914. szeptember 13-án kelt levelében így fogalmazott: „Itt most kimondhatatlanul keserves dolog élni, lenni, dolgozni - nem dolgozni. Lehetetlen, szégyenletes, megalázó, hazudni, hazudni, hazudni. Tudniillik: bizonyosan úgy van, ahogyan írjuk, de nem tudunk semmit, nem látunk semmit, nem hallunk semmit."8 Később a sajtóhadiszállás átszervezésével a helyzet sokat javult. A cenzúra szigorodott, ám a haditudósítók számára a sajtóhadiszállás „kirándulásokat" szervezett a frontra. Maga a miniszterelnök, Tisza István használja a kirándulás szót, amikor Herczeg Ferenc levéllel fordult hozzá. Az Új Idők főszerkesztője szerette volna Csathó Kálmánt haditudósítóként elhelyezni a sajtóhadiszálláson. Tisza válaszában így reagált a megkeresésre „[...] a sajtóhadiszállás parancsnoksága dr. Csathó Kálmánt esetről esetre érdekesebb kirándulásokra meghívja. Amidőn ezekről értesítenélek, saját információd céljából közlöm, hogy tulajdonképpen csakis ezek a kirándulások nyújtanak alkalmat a haditudósítóknak érdekes impressziók beszerzésére, mert a haditudósítók rendes körülmények között a sajtóhadiszállásban többé-kevésbé tétlenségre vannak kárhoztatva."9 A kirándulások szemmel láthatólag sokkal élvezetesebbé tették Biró írásait. Harctéri jelentéseket ugyan továbbra is csak a legritkább esetben, akkor is csak hónapokkal korábbi eseményekről közölt, de a korábban lassú tempójú, sokszor önismétlésbe forduló írások letisztul- tabbak, lényegre törőbbek és érdekesebbek lettek. A frontlátogatások sem változtattak azonban azon, hogy Biró haditudósításai inkább maradtak novellák, mint tudósítások. Általános jelenségről van szó, a Huszadik Század már idézett cikkében is megjegyezte, hogy „a mi haditudósítóink nagyobbára írók, akik bizonyos irodalmi színt visznek bele a háború anyagának feldolgozásába."10. Ambrus Zoltán 1916-ban a Nyugatban élesen bírálta a korszak haditudósítóit - kritikája tökéletesen megáll Biró munkáságára is -, amiért azokban sokkal több az irodalom, mint a tudó7 lásd Biró Lajos haditudósításai 372. 8 lásd Biró Lajos levelei 60. 9 Tisza István 1915. június 14-én kelt levele Herczeg Ferencnek (OSZK Kézirattári Nö- vedéknapló: 1954/97.) 10 pf. i. m. 67.
